Egyenlőség
Az Unió összes polgára a törvény előtt egyenlőnek számít. A nők és a férfiak közötti egyenlőség elve az összes európai szakpolitika sarokköve és az európai integráció alapja. Egyetlen területen sem lehet megkerülni. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv már az 1957-es Római Szerződésnek is része volt.
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” hangzik az orwelli klasszikus. De hát az egyenlőség nem fokozható, csak lefelé. Egyenlőségben nincsenek értékkülönbségek, előjogok. Ami pedig nem magától értetődő.
Társadalmilag kialakultak a nemesek, uralkodó megy egyéb kiváltságos osztályok. Nemileg a patriarchális – olykor matriarchális – berendezkedés. Vannak azért kiskorúak és nagykorúak, eltérő jogokkal – kapcsolódóan a gondnokság intézménye. Hierarchikus, hátrányokat vagy előnyöket biztosító, lehetőségeket pluszban adó vagy azokat korlátozó világban élünk. Igen eltérő kilátásokkal rendelkezünk születésünktől fogva. Különböző mértékű beleszólásunk van saját lehetőségeink alakításába, azzal együtt, hogy magunk is formáljuk életünket.
Az egyenlőség az egyenértékűséget is jelenthetné. De hát nem vagyunk egyenértékűek, egy feladatra alkalmasabb a feladat szempontjából értékesebb, mint az alkalmatlanabb. Hasznos képességekkel, készségekkel, adottságokkal rendelkezve értékesebbnek érezzük magunkat, mint ezek hiányában. Naiv dolog lenne azt mondani, hogy mindenkinek van helye, hiszen van aki több területen is megállja a helyét, más meg még csak keresi, mi lenne az az egy. De az érték vajon praktikus, használati értéket jelent? Hány erősség hány gyengeséget kompenzál és viszont? Vagy egyszerűen olyan adottság, mint a méltóság?
Az egyenlőség nem egyformaságot, inkább egyenrangúságot jelent. A törvény előtt. Megkülönböztetés nélkül. Nem az előjogokkal rendelkezőnek van igaza egy konfliktusban, hanem pártatlanul ki kell vizsgálni, hogy kinek. A pozitív vagy negatív diszkrimináció megengedhetetlen, ugyanazért ugyanannyi jár mindenkinek ellentételezésül. Logikus és praktikus.
Milyen a világ, ahol nem az egyenlőség az alap? Minimum elnyomó, ahol sem a méltóság, sem a demokrácia nem érvényesülhet (csak az eddig tárgyalt két értéket említve). Az egyéni érvényesülés számít és nem a közösség java, amihez mindenki képessége szerint és szívesen tesz hozzá. Mikor nem egymás kárára szerzünk és nem együtt építünk mindannyiunknak. A kiváltságok dominálnak, egyesek mindig jól járnak, mások mindig rosszul. Ilyen világon szeretnénk munkálkodni?
