Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Jn 12,32
A vonzás érdekes dolog. Nagyban biztosan működik, lásd a gravitációt. Kicsiben már árnyaltabb, lehet vonzás meg taszítás is, lásd a mágnességet. Személyesen valahogy távolból könnyebb vonzódni, közelebbről már vonzódunk meg taszítódunk is. Persze Jézus nem fizikára tanít itt, és nem is az emberi kapcsolatokról beszél. Hanem magáról. Ezt leginkább a keresztre feszítésével kapcsolják össze, mikoris felemeltetett a földről.
Perspektíva váltás, mikor kilépünk a síkunkból és máris más a látvány. Lehetne lenézés is, de inkább átlátás. Megmutatkozik a rendszer, értelmessé válik, ami belülről, a síkból nem volt felismerhető. Ami értelem mindig is megvolt persze.
Hogy vonzzon valami minket először is észre kell vennünk a síkunkból. A felemeltetés praktikus, láthatóvá válik, kiemelkedik a síkból, a tömegből, felkelti a figyelmet. Ebben a vonatkozásban úgy is érthető, aki észreveszi, valóságosan meglátja, az vonzódni fog hozzá.
A vonszolás, csalogatás, rángatás és a többi ugyanúgy lehet pozitív mint negatív. Egy erő minősítés nélkül. Jó és rossz kívánságok, építő és romboló késztetések ugyanúgy húzhatnak magukhoz. Egyetérthetünk a vonzással vagy próbálhatunk ellenállni, küzdeni vele, de mindenképpen számításba kell vennünk. Ebben a vonatkozásban úgy is érthető, ha felemeltetett, onnantól mindenre hatással van.
A vonzás kényszer vagy lehetőség? Praktikusan körülnézve vagy akár tovább olvasva az evangéliumot, nem következett be a fekete lyuk szerű bevonzása mindeneknek. Mondhatni, az élet ment tovább, kire mekkora hatással volt Jézus felemeltetése. De valami mégiscsak történt, hiszen ez a Biblia központi üzenete. A felemeltetés után tehát megjelent egy új szabadságfok, lehetőség, ami addig nem volt. Az egyszeri és teljes áldozat, kiegyenlítés, új jogi helyzet. Ebben a vonatkozásban úgy is érthető, fentről egy új, eddig nem volt lehetőséget tesz lehetővé.
