Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az ÚR! 2Móz 14,13a
Vannak félelmetes helyzetek, amikor a „ne féljetek” felszólítás elég kontraproduktív, legalábbis ritka a megbátorodás csupán ennyitől. Ahogy a „nyugodj meg” felszólítás is igen idegesítő. Azonban mégis ki kell mondani és olykor akár mégis működik. Nagyon sok múlik a hangsúlyon, van az az intonáció, ami hitelessé teszi. Amikor azt jelenti „itt vagyok veled”.
A felszólítás itt több a „ne félj”-nél, a helytállásra is felhívja a figyelmet. Ne csak rettegj, tedd is oda magad amennyire tudod. Szó sincs itt arról, hogy ne lenne ijesztő a helyzet, teljesen igazad van ha félsz, de mégsem ajánlott csak erre figyelni. Ha a félelem ellenére cselekszünk, aktívak vagyunk, vagy adott esetben épp stabilan megállunk, az lehet egy megoldás a félelemre. Nem válik vidámmá a szituáció, viszont a félelem nem elsöprő immár, hanem csak egy tényező, ráadásul a feladatra inkább figyelünk.
És még ígéret is tartozik hozzá. Tulajdonképpen egy kísérlet: próbáljuk ki, hogy helyt állunk, és nézzük meg mi lesz az eredmény? Mint a fizika vagy kémia órán, ezt meg ezt így össze és akkor, hoppá! Ha ide betesszük a helytállást, a végén kijön a szabadítás. Egyszerű képlet.
Attól lehet hiteles is ez Mózestől, hogy nem kívülről mondja ezt, ő is ott van. Már menekült korábban párszor és most is tisztában van a veszéllyel. Itt az ismert legerősebb haderővel néznek szembe. Nem kívülről, hanem belülről mondja. A helyzeten és saját magán is belülről.
És helytálltak és meglátták.
