Egy kapcsolat bonyolult. Az anyagiak egyből, ha meg együtt is élünk még inkább. Tulajdonviszonyok, költségek, hozzájárulások, ki mennyiben vegye ki a részét a miből, milyen arányok legyenek a közös dolgoknál, megannyi dilemma. Egyensúlyozni a kihasználás és a nagyvonalúság között, ki melyik részétől tart inkább. Kinek elfogadni, kinek adni nehezebb vagy könnyebb…
Legalább ekkora kérdés az egymással törődés is. Az önmegmutatástól az egymásra figyelésen át a egymásért tevésig széles a spektrum az igények és hajlandóságok terén. Nem könnyű összehangolni, főleg hogy ezek változhatnak idővel, helyzetek, állapotok, történések mentén. És van, hogy épp rosszul jön ki, mindketten pont önmegmutatni vagy kedveskedni szeretnénk, esetleg aktuálisan nem érdekel, mert más is van…
Nomeg adódhatnak szituációk, amikor markáns az aszimmetria, az egyik fél támogatásra szorul. És nem biztos, hogy a másik könnyedén képes vagy hajlandó erre. Lehetnek döntések, mikor csak rossz lehetőségek játszanak, valami biztosan sérül. Jó és rossz közül könnyű választani, nem is ez szokott gondot okozni. Hát, egy kapcsolatban sokkal több tényező van, így több is sérülhet…
Mindezek ellenére a kapcsolatoknak lehetnek előnyei. Főleg egy jó kapcsolatoknak. Akivel elég jól működik a támogatás, egymás figyelembe vétele. Ahol a megoldások mellett némi kompromisszum, lemondás is belefér. Valamiért megéri, és mindketten jobban jövünk ki végül. Talán soha nem idilli, feszültség és konfliktus nélküli az élet, de legalább egymást elég jól tudjuk kezelni, egymás javára.
A bonyolítás nyitottabbá is tehet. Nem csak a másik felé, úgy általában a többiek, akár az egész világ irányába. Ha nem csak az én jut eszembe hétköznap, hanem a mi is, az mégiscsak több – ezzel együtt persze jobbára én vagyok jelen, de mégis ad egy tágabb perspektívát. Esetleg ezt keressük, többek szeretnénk lenni az énnél.
Persze nem akárkivel és ugye nem is akárki…
