Ha vesszük magunkat, mint embert, az sem eléggé konkrét, szűk kategória. Testünk mindössze kisebbik fele emberi sejt, valamivel nagyobb rész az egyéb baktérium, gomba, egysejtű, ilyesmi. Namost akkor ezek a nem emberi sejtjeim hozzám tartoznak vagy nem? Ha így jól elvagyunk együtt, ráadásul csak így vagyunk el jól, akkor ők is én vagyok? Dehát ezek mégiscsak idegenek…
A hormonjaink híresen meghatároznak, minimum hangulati szinten, de azért ennél markánsabban is beleszólhatnak dolgainkba. Ezek tőlünk részben függetlenül jönnek-mennek bennünk, pl. a szerotonin döntő többsége a bélrendszerben termelődik. Sőt a zsírszövetünkben is termelődnek lényeges hormonok. Ráadásul ezek összevissza átalakulnak, így aztán elég bonyolult, hogy mi minden hat ránk. Most akkor a zsírszövetem direkten hat rám? Ha lefogynék más is lennék?
Klasszikusan reakcióinkat az ingerek határozzák meg, melyek külső dolgok, ehhez jól jönnek az érzékszervek. És tényleg befolyásolnak, most nyáron a meleg elég érezhetően. Ugyanaz vagyok tehát hidegben és melegben? Vagy csendben és zajban? Fényben és sötétben? Próbálok ugyanaz lenni persze, de van az az ingermennyiség és -minőség, aminek hatására biztosan változom. Pedig ezek biztosan külső dolgok...
Lehet, a kapcsolataink vagyunk. Az lényeges, hogy ki vesz körül, másként érzem magam, másként viselkedek különböző társaságban. Egyes kapcsolataim akkor is meghatároznak, ha az illetők nincsenek jelen – beépültek a személyiségembe. Meghatároz, hogy kapcsolatban voltunk/vagyunk, egyértelműen alakítottak rajtam. Kivonható-e belőlem a hatásuk, a nélkül lennék-e én, vagy pont így vagyok magam?
És még sorolható lenne, mi minden rak össze vagy szed szét. Egyes felvetések egyszerűen megválaszolhatóak, mások inkább dilemmák. Azonosulhatok a történetemmel, vagy akár egyszerűen kimondhatom, hogy én én vagyok, és kész, mert így döntöttem. Bármit jelentsen. Jó időszakban nem is kell ezzel foglalkozni, egyszerűen megvagyunk.
Rosszabb időben érdemes lehet átgondolni, hogy mennyire minden vagyunk, és egy esemény, hangulat, tucatnyi baktérium stb. nem határoz meg önmagában. Esetleg érdemes számba venni melyik résszel lehet kezdeni valamit, hogy jobb legyen. Biológiámmal, hormonjaimmal, kapcsolataimmal, saját narrációmmal… Hiszen mindezek nem én vagyok, ha ezek döcögnek is, én azért nem azonosulok velük. Közben persze mindez vagyok, és még sok egyéb is, belefér hogy ez-az itt-ott döcög. Ez a világ nem a hibátlanságáról híres, talán én sem…
