Ilyen-olyan áldozatok, ünnepek, szabályok formális betartása a fenti mondat előzménye. De mire az elégedetlenség, hisz’ meg is tarthatnánk a felajánlásokat, de mi milyen jó fejek vagyunk, teljesítjük az előírásokat. Egyébként ez volt a kérés, ezt akarta Isten, ugyebár, akkor legyen elég. Egyszerűnek tűnik a rendelkezéseknek megfelelés, és megvan az a jó érzés közben, hogy mekkora áldozatot hozunk, milyen rendesek, mekkora hősök vagy akár mártírok vagyunk.
Csakhát nem ez a lényeg, nem a formalitás. Hanem egy jobb nép, jobb világ. A törvényeknek, szabályoknak, megállapodásoknak van egy szövege, mikor milyen pontossággal és részletességgel, csak hogy érthetőek, akár számon kérhetőek legyenek. De a szülőségnek, házasságnak, munkavállalásnak vagy munkáltatásnak, bármilyen társas viszonynak nem a szerződéses szöveg a lényege, hanem maga a viszony. A szövegeket ki lehet játszani, akár a saját jelentésük ellenében. A jobbakat nehezebb, de kellő furfanggal azokat is. Sőt, még a szent szövegeket is. Viszont nem a puszta végrehajtás magában a lényeg, hanem a viszonyok kialakítása, fenntartása, működtetése. Korrektebb, akár szolidárisabb de mindenképpen élhetőbb viszonyok a cél, legalább formai szinten. Ez egy keret, egy forma, nem a tartalom és a lényeg.
A törvény neveli akar. Jobbá tenni. Vagy ha nem jött össze, ott vannak a következmények. Benne kell maradni a valóságban, a szabályok erről is szólnak. Nem igazán a bosszú a lényeg, bár az igazságérzet sem lényegtelen, de fontosabb a többiek védelme, a jó rend megtartása. Amihez érteni kell ezt a jó rendet és éppen ezért olykor nem csak szó szerint érteni a szabályokat.
És amikor trükközések vannak, direkt félreértések, képmutatás és álságos önigazolások, eljön az ítélet ideje. Mikor már nincs mire várni, a törvényeskedés, tettetés beépül és ezzel megelégednek, sőt visszaélnek. Mikor rafkósnak vélik magukat, hogy kijátsszák a szöveget, elégedettek saját érvényesülésükkel, ami pont ellentétes az isteni szándékkal. Nincs mire várni, ez magától nem javul. Sajnálatos, de vissza kell térni az igazsághoz, a valósághoz, az eredethez, hogy legyen esély a felépülésre, gyógyulásra. Ezt az aktuális hozzáállást pedig el kell takarítani.
Kapcsolatainkban sem árt rendet tenni, ha nem azok, amiknek lenniük kell. Akár radikálisan, átlátva a felszínen, miről is szól ez a kapcsolatunk ténylegesen. Ha a tartalmi rész kiürült sőt ellentétes a formai megnyilvánulásokkal, hazugságok, játszmák, ügyeskedések, manipuláció határozza meg, úgy kár lenne megtartani az üres látszatot.
