Érdekes ez az igazítás, mégiscsak valami igazzá változtatást, valódivá tételt jelentene. Miközben meg leginkább helyretétel, visszaállítás, rendes állapotba (vissza)helyezés, korrekció. Igazi az addig is, csak nincs a rendeltetési helyén. Az igazítás tehát még „igazibbá” tesz, működővé, segít betölteni a hivatást, feladatot, célt. Például egy pántnál.
Gyakran kell igazítani a dolgainkat, hozzáállásunkat, véleményünket, világlátásunkat. Jó esetben ezt automatikusa gyakoroljuk is, szembesülve a valósággal, igazsággal. Általában csak finomhangolás ez, hiszen nagyjából képben vagyunk a világot illetően, de olykor egy-egy jelenség, történés, tapasztalat, személy vonatkozásában kicsit át kell értékelnünk eddigi megítélésünket, szemléletünket. Nem úgy van, ahogy vártuk, nem olyan, amint számítottunk rá. Persze a nagyobb csalódások (akár pozitív, akár negatív jellegűek) komolyabb helyesbítéseket igényelnek.
Magunkat is igazgatjuk, hiszen magunkról is tapasztalunk, magunkkal kapcsolatban is csalódunk, meglepődünk. Nem tartunk ott, ahol feltételeztük, vagy akár meghaladtuk vélt magunkat. Mondhatjuk, hogy igazodunk, kifelé és befelé is, megigazítjuk magunkat. Elvárásokhoz, feltételezésekhez, előítéletekhez, félelmekhez és reményekhez igazítjuk magunkat – akár a sajátunkhoz.
Megnyugtató, amikor valamit megigazítunk és igazzá, igazivá válik. Tulajdonképpen akkor az kész lesz, befejeztük, helyén van. Egy darabig mindenképpen. Aztán előbb-utóbb változik ez-az. Visszatérő ez a feladat, de talán ez a jó benne. Egyre igazibbak leszünk…
* Persze ez kis csúsztatás, a pántja lett igazi, ő mindig is az volt :)
