Közismert a többi megoldási mód is, mint a versengés (erőből hozzáállás), alkalmazkodás (tulajdonképen önalávetés), közös megoldás (amihez mindkét fél komoly munkája kellhet) és az elkerülés (nem foglalkozni vele). Persze nem ilyen egyszerű, és egy helyzetnek több jó vagy több rossz kezelési módja is lehet.
A kompromisszum talán az, ami leginkább langyos, senki nem nyer nagyon de nem is veszít, győztesként vagy áldozatként is beállíthatjuk magunkat utána, akár egyszerre. Kevesebb energiát igényel, mint egy megoldás, de többet az elkerülésnél, alkalmazkodásnál vagy versengésnél. Ez igaz az időráfordításra, nomeg gondolkodásban, feszültségben, figyelemben és egyebekben nehezen számszerűsíthető befektetésre is.
Lényeges persze, hogy miről van szó, mennyit ér egyáltalán az aktuális téma. Dinamikában lényeges, hogy nekem mennyit ér és a másiknak mennyit. Nomeg mennyire sürgős, milyen státuszban vagyunk, ez mennyire egyenrangú a kapcsolatunk, a tárgyi erőforrás szűkössége is meghatározó, meg annyi minden. Nem utolsó sorban személyes viszonyunk.
Kapcsolati szempontból a kompromisszum a realizmusunkat erősíti. Mégiscsak nyerünk, elismernek, miközben veszítünk is, vagyis nem száll el az egónk. Mérlegelünk, általában kommunikálunk, érvelünk, megértünk, tulajdonképpen mindent használunk a többi megoldási módok eszköztátából. És ami külön jó, lehet benne egy nagyvonalúság. Elég az elég jó.
Érdemes eldöntenünk, miben nem kötünk kompromisszumot, mi ami abszolút. Vagy mik a lényegtelenek, amiket akár teljesen elengedhetünk. E kettő között lehet a döntő többség, itt jó tudatosítani mit és miért teszünk. Lehetőleg tudva, hogy azért többnyire a kapcsolataink a legfontosabbak.
