Lehet létjogosultsága a dolgoknak, mondjuk egy eljárásnak, találmánynak, szolgáltatásnak, különösen ha az hiánypótló, piaci résbe talál bele. Gazdaságilag megtérülhet. Társadalmilag elfogadottá válhat. Személyesen hasznosnak és használhatónak bizonyul. Tulajdonképpen jól működik, hozza azt, amit elvárnak tőle. Indokolható és igazolható, miért is van egyáltalán.
A lét viszont egy olyan jellegű valami, ami egyszerűen van. A rossz dolgok is vannak, pedig akár azt mondhatnánk, nincs rájuk szükség. Függetlenül az indokoltságtól, maga a létük igazolja őket. Vannak mert vannak. Kicsit a „vagyok aki vagyok”, amikor nincs értelme további kérdésnek, és annak sem, hogy „mi lenne, ha nem lennék vagy más lennék”. A valóság nem kérdés. Azzal, ami van, nem érdemes vitatkozni, maga az jogosítja, hogy van. A létezők tagadása vagy másként magyarázása csak ronthat releváns ittlétünkön, világmegértésünkön.
Akkor lehet ez lényeges, ha elbizonytalanodunk. Amikor nem jó, nem megy, nem működik. Amikor máshogy kéne. És persze lehetne más, lehetne jobb. Általában tehetünk is ezért valamit, szerencsére folyamatosan alakul a valóság, a világ, akár mi magunk. Az alakulás sajnos lehet negatív is, vagy számunkra annak tűnő, akár nagyon. Ilyenkor is preferálandó a valóság, ha mégis nehéz szembe nézni vele, lehetőleg ideiglenesen és tudatosan ne tegyük. És ne akarjuk nagyon elhinni elhárításainkat, inkább kételkedjünk magukban, mint a valóságban.
És mivel itt vagyunk, saját éltünk is jogosult. A nagy valóság részei vagyunk, akár kellemes, akár kellemetlen. Nem kell indokolnunk vagy igazolnunk ittlétünket, jelenvalóságunkat. Ez megkérdőjelezhetetlen, kár lenne magyarázkodni e miatt. De azért jó, ha tudjuk, mit kezdjünk az ittlétünkkel. Hiszen alapvető létjogosultságunk mellett azért értelme, indokoltsága is lehet ittlétünknek. És olykor véletlenül kellemes.
