Ehhez két dolog kell, egyrészt a hibák kezelésének hatékony módja, másrészt tartalék. Talán a tartalék a fontosabb, a túlméretezés, merthogy a hibánál valami úgyis kiesik a működésből, ezért a megmaradt részeknek kell ellátni az egész feladatot. Számos szervünk van így „túlméretezve”, elvileg kevesebb is elég lenne, viszont akkor annak nagyon oda kéne tennie magát.
A hibák kezelése is fontos, először észrevenni majd minimum izolálni kell, ne terjedjen tovább. A észrevétel segít a mielőbbi és vélhetőleg csak kisebb kiterjedésű zavar esetén fellépni, még az eszkalálódás előtt. Merthogy sok baj hajlamos további gondokat okozni. Szóval érdemes odafigyelni.
Aztán lényeges, mit is kezdünk az egésszel, elég-e elkülöníteni, megszabadulni tőle vagy az egész rendszernek reagálnia kell, átrendeződni, átalakulni, akár külső erőforrásokat bevonva. Nem szerencsés az ágyúval verébre, de a csúzlival bálnára sem, mind tartalmában mind mértékében megfelelően kellene reagálni. Ami nem könnyű.
A kezelés vagy javítás után pedig illik tanulni a történtekből. Lehetőleg ne kövessük el ugyanazt a hibát többször, hogyan lehetne megelőzni vagy megoldani, hogy ki se alakulhasson. Olykor ez egyszerű, máskor az egész működést át kell gondolni hozzá. Nem mindegy, hogy kis perifériás hiba vagy a rendszer alapjait érintő tökéletlenség. Valamint mennyire összetett, kidolgozott, sokrétű a rendszerünk, egyáltalán át tudjuk-e variálni, van-e mihez nyúlnunk házon belül.
A hibátlanság persze szép lenne, de úgy tűnik megoldhatatlan, nem igazán jellemző erre a világra. Így aztán ránk és kapcsolatainkra sem. Az ideálistól jelentősen elérő világban így be kell rendezkednünk a hibák előfordulására és lehetőleg hatékony kezelésükre. Ami komoly energiákat igényel és kiábrándító is, visszadob a realitásba.
Kellenek hát a túlméretezettség. Képezzünk tartalékokat, építsük, cizelláljuk magunkat és kapcsolatainkat, próbáljunk rugalmasak lenni, amennyire lehet. Ha elég összetett a rendszerünk és jó állapotban vagyunk, simán megengedhetünk bizonyos problémákat. Lehetünk ennyire nagyvonalúak.
