Ami nem nyelv, azt nehéz átadni. A művészetek azért próbálkoznak, a jobbaknak sikerül is egy hangulatot, valamilyen élményt jól megragadni – ennek felfogása, befogadása azonban igényel némi érzékenységet, plusz figyelmet, befektetett munkát. Egy nyelvi üzenet sokkal energiatakarékosabb, könnyebben érthető, főleg ha egyszerű.
A nyelvi gondolkodás további előnye az egyértelműség. Ami ki van mondva, le van írva az többnyire azt jelenti, amit akarunk. Ha már a nyelven túli elemek is bejátszanak, mint metakommunikáció, mindjárt összetettebb és bonyolultabb a helyzet, hiszen akár lényegesen árnyalhatják, átkeretezhetik a verbális tartalmat. Ilyenkor jelennek meg a dilemmák, minek higgyünk, mire figyeljünk ténylegesen?
A megfogalmazhatatlan dolgokkal meg hamar megakadhatunk. Egy álom elmondva igencsak snassz, a látvány, érzés, mozgás, dinamika minimálisan adható vissza, megfogalmazva nagyon színtelen lesz. Ahogy a látomások, transzcendens vagy csak simán komplikált élmények is így járnak. A hétköznapin túlinál döcög a nyelv. Ami a megértés és közlés szinte univerzális eszköze itt a határaihoz érkezik.
A világ nem fér a nyelvebe, miért is férne? Mi meg a nyelv keretei között létezünk, erre állt rá és ez által alakult az értelmünk, így működünk. Elég jó ez így, többnyire remekül elboldogulunk, ritka, hogy ki kéne lépni a kereteken túlra, ahol a más van. Remélhetőleg a lényeget meg tudjuk ragadni, néhány árnyalat meg kiegészítés hátha nem számít sokat.
Eleddig a nyelvnél jobbat nem sikerült összehozni és ezzel is csodálatos dolgokra lettünk képesek. Talán nincs olyan rendszer, amibe az egész világ belefér, persze hogy minden feldolgozás, megértés egyszerűsítés is. Jó ezt időnként tudatosítani, minden erősségével és gyengeségével. Helyén kezelni és nagyra értékelni.
