Természetes, hogy valamikor pihenni szeretnénk. Főleg ha elfáradunk, hétköznap sok a stressz, feszültség, teendő, konfliktus, dilemma, felelősség… Erre jó lenne a heti pihenőnap, ha lenne. Meg ha elég lenne. De még jobb, ha mondjuk két hetet el tudnunk úgy tölteni, hogy kilépünk egy békés, akár idilli helyre, és más dolgunk sincs, mint regenerálódnunk.
Többnyire nem tudjuk ezt megoldani, illetve a megoldásunk nem sikerül felhőtlenül. A nyaralásra ugyanúgy viszünk valamennyit a hétköznapunkból, ha családunkkal, baráti körünkkel együtt töltjük, nem annyira radikális a váltás. Nomeg nyaralás közben is akadnak megoldandó feladatok, zavaró bizonytalanságok, kellemetlenségek. És persze szűkösségek is, nincs elegendő ebből vagy abból. Gyakran magunk sem vagyunk optimális állapotban, tudjuk hogy örülnünk kéne, de valahogy nem megy.
Még szerencse, hogy nem várunk csodát. Megtanultuk, hogy elég az elég jó. A kis dolgoknak, a meglepetésnek vagy a megszokottnak is lehet örülni, üdvözölhetjük a furcsa vagy ismerős helyzeteket, értékelhetjük a kellemeset. Némi disszonancia belefér, tévedések, esetlenségek, egyebek.
Talán a regeneráció a lényeg. Minél kevesebb erőltetéssel minél inkább jól érezni magunkat, akár a körülmények ellenére. Pihenni, kellemes dolgokkal tölteni az időt, minél kevesebbet gondolni a hétköznapokra. Jelen lenni az itt és mostban, akárhol legyen és akármennyi ideig tartson. Utána, a hétköznapokban erőd adhat, hogy akkor ott voltunk. Hogy elég jó volt.
