Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. Fil 4,6-7
Az aggódás öregedésre utalhat, hiszen ami aggaszt az öreggé tesz. Az öregség meg nem az idős kor értelemben zavaró, hanem mint állapot. Az aggok ritkán vannak jó bőrben, még egészségesen sem igazán vehetik fel a versenyt a fiatalokkal.
Az aggódás a jövőre irányul, általában valami negatívat várunk. Akár jogosan, hiszen következtetünk, kalkulálunk, látunk trendeket, ezek alapján várunk valamit. Ami már megvan, azon nem aggódunk, sokkal inkább elszomorodunk, elkeseredünk. Immár nincs bizonytalanság, egyértelmű a helyzet, megtörtént.
A valószínűségek, kétségek szakaszában komoly motiváció lehet az aggodalom, arra sarkall, hogy elkerüljük a fenyegetést. Végiggondoljuk mi mindent tehetünk a lehető legjobb forgatókönyv megvalósulásáért. Kockázatot elemzünk meg költséget és hasznot, alternatívákat meg hipotéziseket dolgozunk ki. Jó esetben, mert az is lehet, hogy csak várunk és aggódunk. Ez kevésbé hatékony.
Viszont itt arról van szó, hogy ne aggódjunk, hanem kérjünk. Bár magát a kérést is motiválhatja az aggodalom, mintegy félelmünkben kérünk valami védelmet, megoldást. És bejön némi paradoxon is, a hálaadással kérés az aggodalom helyett. Akkor most az aggodalomért legyünk hálásak? Vagy a kérésünkért, ami azért bizonytalan kimenetelű, mint minden kérés? Mindenesetre szembenézésről és megfogalmazásról van szó.
Szembenézünk a félelmünkkel és konkrétan megfogalmazzuk, mit is szeretnénk. Nem rettegve, hanem hálásan. Hiszen biztosan van miért hálásnak is lenni, a mellett, hogy épp aggódunk. Vannak erőforrásaink, pozitív tapasztalataink, akár kéréseinkkel kapcsolatban. A hozzáállásunk változik ez által.
A kéréseinkre nem egy automatikus teljesülés az ígéret. Hanem békesség és megőrzés. Nincs garantált hepiend, viszont az aggodalom megszűnik. Nem öregszünk, nem avulunk bele a problémába, helyzetbe. Ez nem kevés, sőt talán jobb az egyszerű hepiendnél, amikor várhatnánk a következő aggodalmat, merthogy mindig van következő. Így viszont tapasztalatot szerzünk, hogy az aggodalom átléphető.
