Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Zsolt 147,3
A szív megtörésével úgy tűnik egyéb sebek is együtt járnak. Vagy a sebek kapásával, ezek hatására törik meg a szív. Mindenesetre a politraumatizáció ezek szerint alaphelyzet, több sebünk is akad és a szívünk sincs mindig jó állapotban.
Nincs testi baj, ami ne hatna a lélekre, ami ne venne igénybe érzelmileg, mentálisan. Ha fizikailag fáj, ez hat a figyelmünkre, türelmünkre, kapcsolatainkra, egész itteni jelenlétünkre. És figyelmetlenül, türelmetlenül, kapcsolati problémákkal vagy eleve ittlétünk zavartságával hamarabb szedünk össze (további) sérüléseket, akár fizikaiakat is. Állapotunk romlása mintegy magától megy.
Érdekes, hogy a szívet gyógyítani kell, a seb gyógyul. Bízhatunk immunrendszerünkben, egy bekötözött sebbel a szervezetünk tudja és teszi a dolgát. Természetesen egy seb nyomot hagy, akár maradandó funkciózavarokat is, de ha meggyógyul újra meglesz a folytonosság, használható, működik, stb. Kialakul egy új egyensúly, amit kevésbé vagy jobban figyelembe kell ugyan vennünk, de folytathatjuk.
A szív viszont nem is beköthető, vagyis gyógyítani kell. A megtörés a csontokat juttathatja eszünkbe, ahol a gyógyulás azt jelenti, ismét összeforr, egy lesz ami eltört. A csontok abban hasonlítanak a szívre, hogy terhelhetőek. Egy összeforrt csont ismét terhelhető, bírja az igénybevételt. Érdemes persze vigyázni rá, főleg a gyógyulás alatt, de a lényeg, hogy ismét ellátja feladatát. A meggyógyult szív is ismét képes megbirkózni az adódó nehézségekkel és örülni az előforduló örömöknek.
Jó ha el tudjuk választani, hogy kíméletre, nyugalomra, tisztaságra van szükségünk, vagy segítségre, beavatkozásra, gyógyításra. És általában jól jön valaki külső, aki igény szerint gyógyít, gondoz, ápol vagy legalább odafigyel ránk.
