Források, erőforrások kellenek mindenhez, amit létrehozunk vagy amit használunk. Egy építéshez/alkotáshoz kellenek fizikai alapanyagok, megfelelő eszközök/szerszámok, szaktudás, idő, stb. Ha a szükséges forrásoknak csak egyike is hiányzik, már komoly akadályt jelenthet. És gyakran, főleg ha először csináljuk, kellő tervezés/tapasztalat híján menet közben derül ki, hogy valami még kellene vagy ami van nem elég/megfelelő.
A források egy része zéró összegű: egy adott mennyiség áll rendelkezésre és ha itt használják, ott már nem lehet. Például egyszerre nem tudok aludni, tanulni, kapálni, beszélgetni. Pedig lehet mind szükséges lenne, mind az én aktuális dolgom, de az idő már csak ilyen, nem osztható vagy sokszorozható. Globálisan a nyersanyagoknál merül fel, hogy el fognak fogyni. Társadalmilag mondjuk a szakmunkánál, ha az egyik kórházban több orvos/nővér van, lehet máshová nem jut. De igaz ez minden hivatásra vagy feladatra, van egy aktuális készlet, amivel gazdálkodhatunk, ezen belül vagy -túl korlátozott a játékterünk.
A források más része fejleszthető, növelhető. Az áram, mint energiaforrás számos módon előállítható, barátságos és barátságtalan módon. Egyre többet állítunk elő, azonban a rendelkezésre álló mennyiség véges, komoly munka, hogy ez a mennyiség nagyjából kielégítő és hozzáférhető legyen. Hasonlóan a tudás is növelhető, de lassan és nehezen, korlátos mind az egyéni, mind a kollektív tudás mértéke.
Vannak szerencsére a megújulók, korlátlanok – nap, figyelem, kommunikáció stb. – ezek azonban gyakran változó mennyiségben állnak rendelkezésre, illetve hasznosításuk egyéb tényezőktől – napelem, koncentrációs képesség, közvetítő közeg biztosítása – függ, melyek korlátosak. Így együtt hiába végtelen és megújuló valami, ha csak egy elem a szükségek sorában. A nagyon sok pedig nem végtelen, lásd az elapadó patakokat, melyek néhány évtizede még öröknek és kiapadhatatlannak tűntek.
Lenni kéne korlátlan forrásoknak is, de nem jut eszembe egy sem. Einstein állítólag a butaságot említette végtelenként, de hát az olyan erőforrás, amit legfeljebb rombolásra lehet használni, építésre kevésbé – bár aktuálisan egyeseknél lehet cél és érdek a destrukció, leépítés.
Vagyis éppen azzal szembesülünk, hogy forrásaink, melyeket végtelennek vélhettünk, erősen végesek. Ezt okozza környezetünk korlátoltsága, személyünk esendősége, talán maga az anyagi világ, mint olyan olyansága. Pedig akár lehetne úgy is, hogy sosem fogy ki az államkassza, mindenkinek bőven jut ivóvíz, mindig és mindenkivel türelmesek tudunk lenni. Ellenkező esetben mérlegelnünk kell.
A mérlegelés forrásaink végessége belátásával és korlátaink, mozgásterünk megállapításával kezdődik. Aztán kalkulálunk. Felnőttek vagyunk és így kezeljük a helyzetet, felelősségtudattal. Ezt akarja felülírni a reklám, a kívánságok szükségletekként való bemutatásával, a politika egyoldalú és primitívségig leegyszerűsített helyzetértékeléseivel, a másik ember, mikor játszmába vagy manipulációba kever minket. És persze magunk is tesszük ezt másokkal, olykor magunkkal is. Hiszen jó lenne, ha tényleg végtelen lehetőségeink lennének…
Erőforrás kell
Bármihez bármikor csak
Nincs elegendő
