Lényeges, hogy vagyunk magunkkal, milyen a kapcsolatunk. A magunk részeivel, hogy viszonyulunk az ügyes és az ügyetlen, a határozott és határozatlan magunkhoz. A lelkes és optimista vagy éppen lehangolt és elkeseredett állapotunkhoz. Lehetünk büszkék és szégyenkezők is, melyik magunkat bírjuk jobban? Mivel vagyunk kibékülve magunkban és mivel nem sikerül sehogy sem?
Változunk, bár mikor milyen sebességgel és mikor milyen amplitúdóval, olykor hullámok, olykor örvények mozgatnak. Merre tartunk, közeledünk magunkhoz, ahhoz akik szeretnénk lenni, vagy távolodunk attól, akik szerettünk lenni? Mekkora ellentétek férnek meg bennünk, és ezek inspirálnak vagy megijesztenek?
Milyen helyzetek hatnak ránk és milyen helyzetekre tudunk hatni? Kik és mik húznak fel vagy nyugtatnak meg? Mi izgat fel és mi teljesen érdektelen? Miért tennénk meg mindent és miért nem mozdítanánk a kisujjunkat sem?
És hogyan tovább magunkkal? Milyen kapcsolatot szeretnénk? Kontrollálót, számonkérőt, bizalmasat, támogatót, szeretettelit, vidámat, komolyat, okosat, derűset…? Rajtunk múlik hogy vagyunk magunkkal? És ha nem, akkor kin?
