Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 1Pét 3,15
A számonkérést nem szeretjük. Valami feletetés, vizsgáztatás, szőnyeg széle hangulata van. Általában hatalmi helyzetben fordul elő, a nagyobb hatalommal bíró nyilvánul így meg egy alárendeltje felé. Van valami függőségi, kényszerítési felhangja a számonkérésnek.
Itt azonban akad egy érdekesség, a birtoklás. A hatalmas olyasmi iránt érdeklődik, ami nincs birtokában, viszont a számon kértnek meg igen. Így már ez nem elszámoltatás, hanem sokkal inkább kíváncsiság vagy akár irigység is. Hiszen az alul levőnek van valamije, ami a felül levőnek nincs meg – ha meglenne neki fel sem merülne a számonkérés.
A reménység pont ilyen lehet, ami nem kötődik az aktuális hatalmi struktúrához. Sőt, a vélhetőleg a hatalom magasabb régióiban több a félelem, biztosítási igény, kapaszkodás. Mert már megvan a vélt vagy valós jó, ezt őrizni kell. Alacsonyabb régiókban van miben reménykedni, lehet jobb.
Természetesen túlromantizált lenne a szegények, elnyomottak kiszolgáltatottak helyzetének dicsőítése, hogy ott van még fejlődési potenciál. Ez igaz, de ugyanúgy ott az elkeseredés, kilátástalanság is, nincs könnyű út a felemelkedésre. És lejjebb esni mindig lehet, akár alacsonyról is.
A reménység azonban nem a hierarchiában való mozgásra irányul. Arról nem is lehet igazán számot adni, e téren a szerencse vagy a kapcsolatok lehetnének a bizakodás realista okai. A reménység azonban nem a helyzetnek és annak változásának szól, hanem valami sokkal mélyebb vagy magasabb, kívül esik ezeken. Magáról a létről szól, valami egzisztenciális izé, sokkal inkább lényegi, mint formai dolog. És így nem is a hierarchia szintjeihez kapcsolódik, fent és lent ugyanúgy előfordulhat. Csak hát a lentiek ritkábban kérik számon a fentiek reménységét.
A számadás pedig itt egy örömteli dolog, a birtoklás örömének megosztása. Ahogy egy gyerek tud örülni a szüleinek, bízni bennük, bírni a szeretetüket. A reménységet hasonlóan birtokoljuk, a miénk is meg nem is. Viszont ha kérdezik készek lehetünk számot adni róla, hiszen nem kell sajnálnunk másoktól. Megmarad.
