Megvan a varázsa mindkettőnek, de biztosan dinamikusabb és hangulatosabb, ha „megragadjuk a napot” és a mának élünk (ami azért nem ugyanaz). Rossz esetben csak a mának. Ilyenkor nem számít, hogy milyen eljövendő nehézségek várnak majd ránk, a túlélés számít. Lehet egyébként is simán túlélnénk, de van annak egy lelki állapota, ha túlélésként éljük meg. Pörög az adrenalin. Igazán érezzük, hogy itt vagyunk, a sűrűjében.
Ha minden a jelenről szól, simán belefér, hogy felveszünk kölcsönöket, majd megadjuk. Spórolásként nem tartjuk karban javainkat, csak használjuk őket. Nem foglalkozunk egészségünkkel, nem képezzük magunkat és akár minden korábbi jó ismerősünkkel összeveszünk. Csak a pillanatnyi érdekeink számítanak, az erkölcsök biztos nem, így a régi szövetségek, barátságok, vagy akár korábbi adott szavunk és kijelentéseink sem. Hiszen az életünkért küzdünk. Minden pusztul körülöttünk, meg magunk is, de megvan az a jó érzés, hogy még mindig mi irányítunk és eddig megvagyunk, bár egyre nagyobb veszteségekkel. És lehet ezt az egyéni életünkön túl a családunkra, közösségünkre, akár országunkra is alkalmazni.
A tervezett, kiszámítható – már amennyire a világban bármi is kiszámítható lehet – életvitel unalmasabb. Kitűzzük céljainkat, számba vesszük feladatainkat, mérlegelünk és próbálunk helyesen dönteni. Visszafogottak vagyunk, kerüljük a káros, főleg hosszú távon fenntarthatatlan vagy romboló dolgokat. Fegyelmezetten dolgozunk magunkon, vigyázunk egészségünkre, képezzük magunkat, addig nyújtózunk, amíg a takarónk ér és abban bízunk, jobb lesz. Kiszámíthatóak vagyunk, számítunk is másokra és ők is számíthatnak ránk. Nem mások ellenében szeretnénk érvényesülni, hanem velük együtt, és akár támogatjuk is azt, aki rászorulna. Kell ehhez egy monotónia tűrés, kicsit feladni a mát a remélt holnapért.
Vannak hát hozzáállások, a fenti végleteken túl is, vagy azok egyes elemeit ötvözve. Optimális lenne, ha mindig objektíven tudhatnánk a helyzethez igazodni. Amikor küzdeni kell jól jön a kortizol, amikor regenerálódni kell a melatonin sokkal praktikusabb. Nem szerencsés csak elhasználni, de csak építeni sem.
Több stratégiából is választhatunk, és végülis mi választjuk, hogyan reagálunk egy helyzetre, hogyan éljük meg vagy értelmezzük. Ugyanabban a helyzetben lehet versengeni és együttműködni is. Érvényesíteni vagy feladni vagy átértelmezni és egyeztetni érdekeinket. Mindennek lehet helye és jó mindenben otthon lenni. Ha csak egyiket tudjuk, jó eséllyel csak a helyzetek egy részében reagálunk megfelelően.
Többek között bizonnyal ez is előkerül a HÉTfőn, október 16-án – ez a reklám helye –, minek témája: Az élet(em) versengés vagy parazitizmus vagy szimbiózis? És csodálatos módon még mindig van néhány hely, az együtt gondolkodás és beszélgetés eme alkalmán. Ott folytathatjuk együtt.
