Az új, újuló, változó világok meg kiszámíthatatlanok. Valahogy sosem találjuk el mit hoz a jövő, nem tudunk rendesen felkészülni. Mindig becsúsznak nem várt következmények, nem tervezett újdonságok, megjósolatlan események. Hogy is lehetne így felkészülni?
Ha épp jó formában vagyunk, megfelelő fizikai, mentális és gazdasági kondíciókkal megáldva, úgy az akadályokat egész jól vesszük – csak hát ez ritka állapot. Tökéletlen állapotban kell helyt állnunk egy tökéletlen világban. Ráadásul a társasalom is tökéletlen, hogy is lehetne más? Esendő alkotórészek egy silány világban nehezen hozzák össze az optimálisat. Pedig egy támogató társadalom sokat dobna…
Ezzel együtt mégis folytatnunk kell, mert már ahogy itt vagyunk az magában folytatás, valamilyen folytonosság, következmény is. És vannak lehetőségeink, képességeink, ha nem is ideálisak. Valamit csak ki tudunk hozni a helyzetből és ki is kell hoznunk. Ez a mi helyzetünk, amiben vagyunk és amin javítanunk kell, hogy aztán jobb helyzet legyen.
Nézzük meg hát mink van, mire számíthatunk? Van a világ, amit tudunk valamennyire kezelni és minden változás mellett eléggé kiszámítható. Tudjuk mivel lehet hatni, eredményt elérni és azt is, ezeknek az eszközöknek mennyire vagyunk birtokában. Kapcsolati tőkénk mit jelent gazdasági értelemben, melyiknek vagyunk inkább birtokában, az elismertségünkre hol és mennyiben építhetünk, eddigi teljesítményeink mire hatalmaznak fel stb. A másik oldalon pedig mi magunk vagyunk az elsődleges erőforrás. Ismereteink, tapasztalataink, képességeink, készségeink, optimizmusunk, türelmünk, indulataink, ösztöneink – ezek a lehetőségeink és határaink, a mozgásterünk. Jó kalkulálni azzal, mit meddig, hogyan bírunk, és milyen áron.
Ha mindezt sikerül legalább részben átgondolni, valamivel előrébb vagyunk. Elkerülhetjük a hiú reményeket, irreális várakozásokat, az indokolatlan optimizmust és -pesszimizmust is. Elmondhatjuk, hogy szembenéztünk és amit látunk, az reális. A legjobb kiindulási alap.
Innen lehet folytatás. Sejtve mire lesz szükségünk, milyen erőforrásokra és segítségekre szorulunk, mivel jár majd, amerre haladunk. És haladunk, talán ez a legfontosabb, a legtöbb, ami megtehető.
- - - - -
A témához kapcsolódó induló mikrocsoportról bővebben a mikrocsoportok oldalán
