Abban nagyjából egyetértés van, hogy az életünket legalább részben mi is irányítjuk. Biztosan nem csak mi, de nem is vagyunk teljesen tehetetlenek, mint a fizikaórai golyók. Az irányítás pedig a döntéseinken múlik.
„A jó döntések tapasztalatból születnek, a tapasztalat pedig rossz döntésekből.” Van számos hasonló vélemény, és biztos, hogy a jó döntésekhez kell tapasztalat, ismeret, okosság vagy bölcsesség. Talán a bölcsesség a legjobb, ami több a tudásnál, valami hatékonyabb, átfogóbb. A bölcs képes bölcsen dönteni, általában ez a legjobb döntés. Másrészt meg „aki mer, az nyer”, bevállalás is kell, bátorság. Sokszor előbb van a bevállalás, utána az átgondolás.
Egy helyzet megoldásához mindkettő szükséges. Általában eltérő mértékben, hiszen hol több bátorság kell, hol több bölcsesség. A csak bátor vagy csak bölcs döntéseink ritkán visznek lényegesen előre, többnyire egyszerűen a buta vagy a gyáva jelző illik rájuk – amit úgy állítunk be, mint ami intuíció vagy óvatosság volt.
Érezzük, amikor becsapjuk magunkat és kibúvókat keresünk, nem haladunk, de legalább meg tudjuk magyarázni. Ez is lényeges, az életünk nem csak nagy döntésekből áll. De legalább néha jó átélni a bátorságot és bölcsességet, főleg együtt. Felemelő élmény, megérezhetünk valami csodálatosat. És ettől jobb lehet az életünk.
