bezárkózva

A világ most arról szól, hogy bezárkózunk és nézünk kifelé. Már aki nem kénytelen dolgozni, mert azok általában jó sokat dolgoznak. Ahol meg gyerek is van, ott a tanulással kell foglalkozni. Sok egyéb előfordulhat, de alapvetően mégiscsak az a különbség az eddigiekhez képest, hogy be vagyunk zárkózva. Egyedül vagy néhányad magunkkal. Meggondoljuk mikor kell tényleg kimerészkednünk, ezt próbáljuk minimalizálni. Bent vagyunk.
És próbálunk tájékozódni, mi is lehet odakint. Egyrészt mi van a többiekkel, a számunkra fontosakkal? Jó, hogy tudunk kapcsolatot tartani, tudhatunk egymás jó vagy rossz dolgairól, helyzetéről. Nem vagyunk annyira egyedül és ők sincsenek egyedül, hisz lényegében velük vagyunk. Megvan a kapcsolat.
Másrészt a világ érdekes most, mi van kint, mi várható, hogyan készüljünk? Számos hírforrás áll rendelkezésünkre, és nagyban felértékelődik az, amit megbízhatónak is tekintünk. Érdekesek a pletykák, balhék, botrányok vagy furcsaságok – de leginkább az eddigi tapasztalatok, levont következtetések, hiteles tudósítások és átgondolt tanulmányok tűnnek fontosnak. Meg az, hogy amíg be vagyunk zárkózva mi történik a világunkkal, illetve mit tesznek vele, akik befolyásolják a történéseket.
Vannak csodálatos és megkapó történetek, hősies és emberi nagyságot bizonyító hozzáállások, tettek. Vagy csak normális, hétköznapi, de a folytonosságot jelentő helytállások. Megtapasztalható hozzáértés, szakmaiság, megalapozottság, olykor bölcsesség is. Úgyhogy van remény, van folytatás, lesz még világ az óriási veszteségek és tragédiák után is.
Valamint vannak a gyáva, önérdekű, a lehetőséget kihasználó és másoknak ártó tettek, mikor ellenfeleknek, haragosoknak tesznek keresztbe, mert lehet. Azonfelül van még a felelőtlenség, hozzá nem értés, titkolózás, átgondolatlanság – főleg azoknál bosszantó ez, akiknek elvileg rendelkezésére állnak a fizikai és szellemi források, felhatalmazások, ráadásul ez lenne a dolguk. Ez viszont elkeserítő, mert igen könnyen igen sokat lehet rontani, míg a javítóknak igen nehéz dolguk van.
Így bezárkózva talán jobban át tudjuk gondolni a kinti világot. Meg hogy milyet is szeretnénk, ha majd már kimehetünk. Felállíthatunk fontossági sorrendeket, esetleg pontozhatjuk a világgal való elvárásainkat. És figyelhetjük, ki viszi előre a reményeinket és ki akadályozza azokat. Akár köz-, akár magánszereplők, kis- vagy nagy emberek, közel illetve távol. Ki épít olyan világot, ahova szívesen kimennénk. Sőt, kivel tudjuk majd együtt építeni, mert látjuk: a mi világunkat építi.
Hiszen nem leszünk mindig bezárva.