Ilyenkor a kapcsolatok jelenthetnek sokat, azok tarthatnak meg. Az egymáshoz tartozás érzése, az együttlét tapasztalata, a közösség élménye. Hogy legalább nem vagyunk egyedül, számíthatunk egymásra. Most épp ez vész el, pont a közösség, a találkozás tilos. Amin enyhít az elektronikus kommunikáció, legalább információink lehetnek, akár videó konferenciákon „találkozhatunk”, de nem teljesen ugyanaz. Szembesülünk az egyedüllétünkkel, magányunkkal, szeparáltságunkkal. Akkor is tudjuk azonban, hogy akivel kommunikálunk nem virtuális személy hanem valódi, ő az aki, csak most épp fizikailag elérhetetlen.
Vagy pont össze vagyunk zárva, ilyenek a körülményeink. Eddig ki tudtuk kerülni egymást, megoldottuk hogy ne menjünk egymás agyára, de most ez nem megy. Nincs hova menni, nincs mit csinálni, egy térben vagyunk. És bármit csinálunk zavarjuk egymást. Még ha próbálunk is figyelni egymásra, tolerálni az eltérő szokásokat, különböző igényeket – meddig megy ez? Egy nyugodt, stabil, kiszámítható és biztonságos világban sem könnyű, hát még a jelenlegiben, aktuális idegállapotunkban.
Vagy pont másként látjuk a másikat. Hisz mi vagyunk egymásnak, a világra nem számíthatunk. Újra kell kalkulálni, hogy egymásra mennyire építhetünk – mert ha ez is elvész, akkor nagyon kevés marad. Sokkal inkább kell beszélnünk egymással. Megmutathatjuk félelmeinket, gyengeségeinket, hibáinkat – ebben a helyzetben úgyis kiderülnek. Szembe nézhetünk ezekkel és felfedhetjük – a másik biztosan hasonló nehézségekkel küzd. Hisz mi mást is tehetne? Talán a kommunikációval megtalálhatjuk egymást – és magunkat is a kapcsolatban. Esetleg építhet is a kapcsolat, építhetjük egymást, segíthetünk megmaradni.
Ha egy kicsit jobban félünk a külső világtól mint egymástól, akkor komoly megtartó erő lehet a kapcsolat. És ahogy a külső világtól is csak annyira kell félnünk, hogy óvatosak és megfontoltak legyünk, ugyanígy a kapcsolatban is ennyi kell – csak egy kicsit kevesebb, mint kifelé. Kicsit kevesebb óvatosság és megfontoltság – és máris emberek vagyunk a kapcsolatban. Jelen vagyunk, és a másik is. Most talán ez a legtöbb.
