Mielőtt eldöntünk valamit általában döntő szempont, hogy megéri-e? Megéri-e az időt, pénzt, erőfeszítést, feszültséget, kényelmetlenséget? Merthogy mérlegelünk, várunk valamit a befektetésünkért cserébe, és a kettő általában összevethető, amit adunk és amit kapunk. Értékek jelennek meg és ütköznek, lehetőségek körvonalazódnak, esetleg szükségességek is. Nem mindig teljesen szabad a választásunk, de a mérlegelést elvégezzük, legfeljebb azt konstatáljuk hogy nem éri meg, azonban mégis ez a megoldás.
Ilyenek a kapcsolataink is, csak kevesebb matematikával és jóval több szubjektivitással, nem mérhető tényezővel, kívülről indokolatlannak tűnő értékekkel, nehezen megfejthető összefüggésekkel. Így aztán inkább érezzük, mint kiszámoljuk, hogy valami megéri-e.
Már mennyi munka van eddig is, és még csak a döntéshez értünk el, innen jön, hogy ténylegesen befektetünk, elhatározásunknak megfelelően cselekszünk. Hiszen így döntöttünk. És tulajdonképpen tudjuk, miért.
