kilátás

Általában vannak gondok. Több-kevesebb, kisebb-nagyobb. Amibe bele tudunk fáradni. Főleg, ha sok mindent megpróbáltunk, számos kudarc van mögöttünk. Valahogy nem haladunk, nem látjuk a kiutat, a megoldást, mikor már jó ideje fennáll a helyzet és nem látszik a vége. Gépiesen végezzük azért a dolgunkat, tesszük teendőinket, olyan mintha minden rendben lenne, vagy legalábbis kielégítően működne. Időnként kicsit jobban elkeseredünk, máskor kevésbé, de alapvetően egy szintet tartunk – immár érdektelenül, érdeklődés nélkül.
Ha ilyenkor felmerül valami kilátás, az csodákra képes. Valami halvány, távoli lehetőség, ötlet. Még nincs szó megoldásról, talán nem is ez lesz az, de a kilátás léte már sokat jelent. Egy reményt, hogy nem csak ez van. Ha kilátunk egy másik helyzetre, másik világra, akkor van esély. Van más, nem csak ez, amiből nem látunk ki. Egyáltalán van – eddig úgy tűnt, hogy a nincsben élünk.
Egy kilátás fel tud ébreszteni, rá tud venni, hogy körülnézzünk, észrevegyünk, meglássunk. Eddig is erőltettük a szemünket, most viszont esélyünk is van a sikerre. Miközben semmi nem változott ténylegesen mégis más a hangulatunk. Mert immár jelen vagyunk.