Mindez egyébként a bűn kapcsán merült fel. Hogy van a Bűn és vannak a bűnök. A megvalósult bűnök mint példányok Bűnből, mint osztályból származnak, annak megjelenései. A bennünk levő bűnös természetből hívjuk le, példányosítjuk konkrét bűneinket. Az elvont osztálynak a megnyilvánulásai, magukon viselve az ősBűn tulajdonságait. Így aztán harcolhatunk a példányok ellen, magát az osztályt alig tudjuk érinteni. Ez lehet teológiailag is stimmel nagyjából.
Viszont ugyanilyen osztály a kegyelem is, szintén megnyilvánuló példányokkal. Ez is felismerhető a világban, olykor nagyok konkrétan van jelen egy-egy eseményben, történésben vagy szépségben. Felmerülhet még az áldás és átok kérdése, de bizonnyal ennek is meg lehet találni valamilyen programozástechnikai megfelelőjét, várhatóan valami működő, műveletet végző metódus környékén.
Teológiai nézőpont mellett általánosan az is felvethető, hogy minden eszme szintén osztály, ahhoz, hogy hasson a világban példányosodnia kell. Kimondott szavakban, megvalósult tettekben, csak így lehet élő és ható. Ilyen formában lép kapcsolatba a hardverrel, az anyaggal.
Bizonnyal az inkarnáció, a megtestesülés vagy akár az ősrobbanás szempontjából is lehet érvényessége a gondolatmenetnek, de talán nem érdemes túlgondolni a példát. Bár ha még némi munkát fektetünk analógiánkba, akár igen érdekes fejlemények is eszünkbe juthatnak. Érdemes lehet továbbgondolni...
