hars

Olvastam egy könyvet, ami nem szerény. Egy, az elején levő kijelentés szerint komoly ambíciói vannak: Végül, emlékeztetnem kell az Olvasót, hogy teológus, tanácsadó és tanár vagyok. Három szakterületen – teológia, filozófia és pszichológia – szereztem mesterfokozatot, és négy évig jártam a Rice Egyetem posztgraduális képzésére. Álláspontom szerint a feladatom az, hogy egységes keretbe foglaljam az egészséges párkapcsolatok titkát kutató valódi mesterek [felsorolás] munkáit. Ezek után minimum korszakalkotót vagy rendszerteremtőt, de bizonnyal komoly bölcsességet várna az ember. Néhány idézetet meg is osztottam belőle itt.
Salamon szerint a szerénységgel pedig bölcsesség jár együtt (Péld 11,2), ami bizonnyal fordítva is igaz. Vagy Jakab szerint a felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. (Jak 3,17)
Kérdés, hogy észre vesszük-e, keressük-e a szerény bölcsességet? Ami ilyen, azaz nem harsány és nem tutira megmondó, annak egyáltalán van-e hangja? Tudjuk, hogy fecseg a felszín – ha épp nem kiabál –, hallgat a mély, csakhogy ezáltal észrevétlen marad.
Fogyasztói társadalmunkban az információ az egyik legnagyobb érték, aki hallgat, arról pedig nincs információ. Ha nem talál meg a Google, mintha nem is léteznél. Vagy a terméked, szolgáltatásod, ami lehet akár a bölcsesség is. Ha nem beszélnek rólad, dolgaidról, akkor nincs hozzád út – a botrányok, feltűnőség világában az egyszerű hírek, szimpla információk alig terjednek.
Azonban mégis, valahogy csak eljut egy megbízható szakember híre a „nincs egy X szerelőd?” kérdésre elég sokakhoz. Talán a Facebookon feltett hasonló kérdésre való válasz is személyes ajánlásnak tekinthető. Ahogy egyre inkább lehet értékelést fűzni egy-egy termékhez, szolgáltatáshoz. Amennyiben ezek valódiak, úgy nem kell kiabálni hozzá, kiderül a minőség. Bár ez nem feltétlenül veszi fel a versenyt a valóban attraktív reklámokkal.
Rászorul-e hát a bölcsesség a szerénytelenségre? És eleve, ha bölcsességnek tekintünk valamit, az már elég szerénytelennek tűnik… A szerénytelenség az érvényesülési törekvésekkel függ össze, és persze a bölcsesség is szeretne érvényesülni. Ezzel vajon megtagadja önmagát? Vagy ha tisztában van saját értékével, és azzal, hogy javítani tudna dolgokon, úgy felelőssége és kötelessége érvényesülni? Ha pedig harsányan érvényesül, úgy meghasonlik magával, vagy felelősen teszi a dolgát? Kompromisszumokban meddig lehet elmenni, valamint mennyire bölcs dolog a közel nemtelen eszközök használata? Egyáltalán a bölcsesség erkölcsi kategória-e, ha pedig nem, úgy lehet-e a bölcsesség erkölcstelen?
Bizonnyal nincsenek univerzális válaszok. Talán azért elmondható, hogy ha valaki – akár csak egy adott helyzetben, ideiglenesen – szerénytelen és harsány viselkedést választ, úgy ritkán szól akkor a bölcsesség általa.