Ez leginkább egy konzultációs blog, de mindenféle írások vannak itt, amik összességében jelezhetik mi is foglalkoztat és körülbelül mi a szemléletem.
Tájékoztatásként a névjegyem és a szolgáltatás leírása, hogy mégis ki vagyok és mit kínálok.
Ha ezek alapján vagy mindezek ellenére úgy tűnik, tudnánk együtt dolgozni, ajánlom az elérhetőségem.

2019. szeptember 22.

bölény

„Az európai bölény Európa ma élő legnagyobb testű szárazföldi emlőse.”
Mondjuk ez a nevéből következik, egy bő lényhez képest az összes többi szűk lény :)
No, ez kifejezetten rossz poén volt, szerintem csak a kitalálójának tetszik. Bár ez is valami, ennél rosszabb lenne, ha még neki sem.
A poénok is olyanok, mint a gyerekek, legalább szüleiknek általában tetszenek. Még a leggyengébbeket is valahogy személyesek, érezzük, hogy belőlünk származnak, a lelkünk darabjai. Saját ötleteinkkel elég intim kapcsolatunk van, kívülállók általában nem is értik ezt a bensőségességet. Mások csak csodálkoznak, hogy egy hülyeséget milyen lelkesen adunk elő, hogy örülünk neki. Nem értik, hogy ebben munka van, egy folyamat előzte meg. Nem voltak jelen a születés csodájánál – amit azért ha nem is szülési fájdalom, de gyakran komoly gondolkodás előz meg, bár nem feltétlenül a poén létrehozásának céljával. A boldog és meglepetésteli rácsodálkozás, az újszülöttel való ismerkedés, az esetleges későbbi fejlődés figyelemmel kísérése a szülők privilégiuma.
A poénok születése tehát személyes élmény, jó esetben a közösségi neveltetésüket megelőzi némi gyarapodás és letisztulás, de a komolyabb poénok általában közösségben fejlődnek. Gyakran már születésük is társaságban történik, az interakciók kifejezetten termékenyek ilyen szempontból. De sokszor további jelentős fejlődési potenciál van abban, hogy kilépnek a születéskori társaságból, és közkinccsé válnak. Jó táptalajon, azaz szellemes interpretációval nagyot tudnak fejlődni, fejlett formában pedig jobban tudnak terjedni. A virulensebbek hamar meghódítják a rendelkezésükre álló elméket – olykor nem feltétlenül örömet okozva.
És ahogy mindennek, a poénok életciklusának is van leszálló ága, többször beléjük futva már kevéssé ötletesek, elcsépeltekké válnak, kihűlnek. Olykor egy ideig, például új környezetbe kerülve kicsit erőre kaphatnak, de nagyon kevés van köztük, ami hosszú távon életképes lenne. Jelentős részük persze eleve kérész életű, esetleg eleve egy alkalomra született.
De biztosan jó nekik, hogy amíg itt voltak szeretettel gondoltak rájuk, legalább szüleik. A többiek pedig elnéző elfogadással.