És ismét elhangzottak a kérdések: mi lesz a vizsgán, mennyit kell tudni, ezzel a szakmával/tudással el lehet-e helyezkedni… Már többször megrágott téma ez, persze mindig aktuális. Hiszen motivál a tanulásra, hogy milyen jó szakma ez, meg hogy mennyi mindent kell tudni, és persze, hogy milyen nehéz lesz a vizsga. Megint kialakul a párbeszéd, elenyésző új elemekkel és információval, mintegy bejáratott koreográfia szerint. Jól érzi magát az osztály, hisz fontos dolgokról van szó. Jól érzi magát a tanár, mert fontos dolgokról van szó. Talán csak S nem érzi jól magát, merthogy ezek a fontos dolgok aktuálisan lényegtelenek, semmivel nem járulnak hozzá semmihez.
Fölösleges elmondani, mit kell majd tudni, ahelyett hogy ezt megtanítanák. Sztorizni arról ki hogy helyezkedett el – hiszen ez által az a munkahely foglalt, már kiesett a lehetőségekből. A vizsga külsőségeivel foglalkozni, mikor az csak ott és akkor lesz meghatározó. Kár lamentálni a tantárgyak követelményein, az iskolai székek állapotán, felszerelések minőségén – nem befolyásolható tényezők. Ezek csak időhúzások.
És pont időből nincs olyan sok. S is tudja, ha nem itt ülne bőven lenne dolga, sőt van is, úgyhogy ez a passzív idő csak halasztja és zsúfoltabbá teszi a teendőit. E miatt a feszültség miatt nem értékeli, hogy milyen jól nem tanulunk, ami a diákok alap hozzáállása – és eredetileg tőle sem idegen –, inkább idegesíti ez a pazarlás. Órákat így meg lehet úszni, anélkül hogy bármilyen erőfeszítés szükséges lenne. A megúszásnak viszont csak akkor van jó hangulata, ha ezzel valamennyire meg is old valamit. Itt pedig csak halasztja, a tennivalók felhalmozódása fokozódik, ami egy szint után ijesztő.
Marad a mérlegelés. Mit kezdjen a feszültségével, mennyire folyjon bele az eszmecserébe, hogyan tud hatással lenni az egészre? Kármentésként mi hasznosat tud kihozni ebből az időből, mi értelmeset képes most végezni egyéb teendőiből? Használhatja-e a helyzetet önismereti célra, esetleg csoportdinamikai műhelymunkaként, kommunikációtechnikai kutatásként – vagy egyszerűen szemlélheti érdekes jelenségként?
Mindezekkel együtt persze nem ilyen tragikus a helyzet. Nagy valószínűséggel belefér ez az idő a tartalékokba, olykor egyébként is vannak teljesen kieső idők, nem lehet és nem is kell abszolút hatékonysággal kihasználni mindent. Átgondolva, átütemezve általában megoldhatóak a dolgai, ezt az időt egyébként is erre kalkulálta be, így számolt. Csak hát telhetne értékesebben…
