egyensúly

A kialakult stabil függőségeken merengtem, ami azért túl van a rekreációs használaton vagy az alkalmin. Számos ember alkoholistának tekinthető, hiszen ha nem ezzel kezdené vagy végezné a napot, gondot okozna neki. Viszont ezzel kezdi, végzi. És ugyanez igaz az egyéb szerekre, szokásokra. Beáll egy egyensúly, ami persze lehet ingatag, viszont nagyrészt működő. Ha fokozódna, úgy nagy valószínűséggel rossz anyagi, erkölcsi meg kapcsolati döntések következnének, egzisztenciálisan hamar eszkalálódna a helyzet. Megbillenésnél lényeges lehet a felhalmozott anyagi, erkölcsi és kapcsolati tőke, meddig tart meg, illetve megtart-e addig, míg visszaáll a korábbi állapot?
Amíg viszont az egyensúly megvan, vajon miért is kéne hozzányúlni? Hiszen belefér a költségvetésbe, időbeosztásba, nincs szükség hazugságokra, csalásokra (és nincsenek is), akkor mit tudunk felajánlani a szer vagy szokás helyett? Az egészség csak akkor motivációs erő, ha gond van vele. Ahogy a kapcsolat is meg az anyagiak. Szabadabb az ember kötöttségek, így függőség nélkül is, de ez csak akkor tényező, ha valamire használni akarja a szabadságát, érzi a korlátozottságot. És bizonnyal megvan a szerepe a függőségnek, stabilizálja és fenntarthatóvá is teszi a rendszert.
Szóval amíg nincs gond, nincs teendő – úgysem tenné. Viszont ha van valódi motiváció, van miért abbahagyni, már elég rossz vagy valami sokkal jobbra van kilátás – úgy jól jöhet némi segítség. Hiszen egy új rendszer kell kiépíteni az aktuális anyagi, erkölcsi, kapcsolati kondíciókkal. Nagy feladat.