A kereszténység értékeinél jött elő Schweitzer, mint aki elég hitelesen képviselte az értékeket, mégiscsak ott a Nobel-díj, több területen is maradandót és jelentőset alkotott, élete nagy része karitatív és gyógyító munkával telt. Viszont elhangzott felé egy kritika, mely szerint teológiailag eléggé eltávolodott a kereszténységtől (és valóban túlzónak tűnhet élettisztelete, amit gyakorlatba is ültetett).
Adynak egy verse is felolvasásra került: Az Úr érkezése. És meg lett említve az élete, mely nem volt kifogástalan, sőt, de azért mégis mennyire ráérzett Isten dolgaira.
Nem gondolom, hogy simán összehasonlítható a két személy, egyáltalán kellene-e értékelnünk őket. Ez inkább rólunk szól. Ha valakit fel akarunk menteni, azt felmentjük, ha meg nem, akkor nem. Lényegében a már meglévő ítéletünket igazoljuk, amihez vagy pozitívumokat, vagy negatívumokat használunk. A rosszat felmentjük, a jót lehúzzuk - lehet hogy valami középszerre törekszünk. Hogy ne kelljen nagyon szégyenkeznünk de ne is büszküljük túl magunkat - már hozzájuk képest. Hogy a nagyok is olyanok legyenek, mint mi - kellő méretű hibával, ez által lesznek elfogadhatóak. Mint mi is magunknak. Vagy lehet csak gyakorolunk a mentségekkel - merthogy nekünk is szükségünk van erre?
