„Hogyan nyerheted el bárki teljes együttműködését bármely helyzetben? Nos, csak követned kell hozzá az alábbi bombabiztos taktikákat, és a világ máris a lábaid előtt hever.”
Vannak praktikus útmutatások, nemrég át is olvastam egy ilyen könyvet. Szépen összeszedve mindenféle manipulatív technika, különösebb elemzés meg részletezés nélkül, bemutatva a működését. És működik. Ráismerhetünk a reklámokban, politikában, egyes személyek kommunikációjában – és a sajátunkban is. Egyik részük triviális, másik körmönfontabb, van bátor és sunyi, etikus és kevéssé vállalható. A lényeg nagyrészt a sikeresség, el lehet érni amit akarok. Végülis ezért használom.
Persze azért is jó ezeket felismerni – mert nagy részük egyébként általában ismert –, hogy leessen a tantusz: most hatnak rám. Ettől függetlenül gyakran elérik amit akarnak tőlem, de valahogy másként érzem baleknak magam, vagy legalább észrevettem, hogy balek vagyok.
Viszont így akarok-e élni? Folyamatosan figyelni a manipulációra és folyamatosan manipulálni? Az a legjobb, ha érvényesítem érdekeimet, ráveszek másokat mindenfélére, akár akaratuk ellenére? Ennyit akarok másoktól és ennyit akarnak tőlem? Eszközök vagyunk, és semmi több? A szerint nézem az embereket, ki mire alkalmas, és ők is így engem – miről is szól ez a gépezet, amiben alkatrészek vagyunk?
Azt hiszem azért nem csak a manipulativitás számít. Tagadhatatlan, hogy létezik, használjuk és használják rajtunk. Akár jó célra is. De kapcsolatainkban próbálhatunk egyszerűen őszinték lenni, úgy megnyilvánulni, ahogy épp adódik és úgy érteni a másikat, ahogy éppen érezzük. Talán kevésbé leszünk sikeresek, de bizonnyal mi is jobban érezzük magunkat – és talán mások is magukat velünk.
