H fizetés után pakolja a dolgait, mikor a kislány meglátja az édességet. Közepesen meggyőző sírós hangon panaszkodik anyjának, hogy ő nem kapott. Az anya felhívja a figyelmét, hogy nem kért, ha időben szól kaphatott volna – de azért érezni a hangján a dilemmát, hogy mi is legyen. Fizetés közben már nehéz kiállni, a gyerek nem biztos, hogy elszalad egy édességért, ezernyi megoldás és megoldhatatlanság hirtelen. A pár másodperc, ami alatt ez elfut már kész a blokk, befejeződött a vásárlás. Vége a dilemmának.
H is érzi a feszültséget, no meg hallja is, így aztán egy mozdulattal az egyik pingvint átnyújtja a kislánynak. Aki meglepődik, de azért elveszi. Közben anyját is figyeli, aki megköszöni és lányát is erre bátorítja, majd felajánlja az édesség kifizetését. Ezt H nem kéri, és mivel közben elpakolt távozik. A kerékpároknál még összefutnak egy pillantásra.
H utólag gondolkodik el, mi is volt ez? Viszonylag hirtelen és spontán akció a részéről, különösebb átgondolás nélkül. De vajon jól tette-e? Szeretné azt hinni, hogy igen, az emberi jóság megtestesülése volt ő, közel hős, majdnem lovag, aki jó tettével világít ebben a sötét – merthogy már sötét délután van – világban. Bár nem érez semmi heroikusat. De azért lehettek holmi önfényező indíttatásai, de nem akarja nagyon analizálni magát.
Viszont lényegesebb, hogy segített-e az anyának, gyereknek, vagy sem? Azt szűrhették le, hogy vannak még rendes emberek, vagy legalábbis történhetnek jó dolgok akár idegenek között is? Vagy azt, hogy a hiszti és követelőzés meghallgatásra talál és csak így tovább? Esetleg az anya tehetetlenségét hangsúlyozta azzal, hogy megoldotta helyette, amit esetleg nem is kellett volna – hisz pont az előre gondolkodást tanulhatta volna meg a kislány? Avagy megerősítette, hogy vannak balekok, és ha jól állunk hozzá le lehet húzni őket?
Számos rossz olvasata van az esetnek, meg azért néhány jó is. Mit gondoljon hát?
Abban marad végül magával, hogy az egész egyszerű volt. Hirtelen ez jött, és remélhetőleg segítségnek tartják, ahogy ő is annak szánta. Ez már nem rajta múlik. Ő elvan az édesség nélkül, a párja pedig biztosan örülni fog neki.
