Ha megteszek mindent és mégis valami kellemetlen alakul ki, akkor kár volt megtennem? Nehéz ügy ez, bár „mindent” úgysem tudunk megtenni, ráadásul a „mi lett volna ha” kérdések eléggé nem működnek. Egyszerre igaz, hogy rajtunk múlik és hogy nem rajtunk múlik. Viszont ha hiányzik a mi részünk, amit nekünk kell hozzá adni, akkor igen kevés az esély a egész-ségre.
Úgy tűnik nincsenek egyszerű és tuti megoldások. Ráadásul az oltások több komponensűek és vírustörzsekre készítenek fel – a törzsek meg jönnek-mennek, ezért is kell aktualizálni a vakcinákat. Mindenesetre többféle lehet a levegőben, mint az oltásban. Merthogy ez egy igen bonyolult, soktényezős világ.
Ha már két vírust ismer a szervezetem és rájuk felkészült, jobban kezelhet egyéb vírusokat is (keresztimmunitás), de azért azok mások. És szerencsére ott vannak még a bakteriális fertőzések is, meg egyebek, szóval számtalan rés van a pajzson. De jól jön hézagos a pajzs is, a felkészült immunrendszerünk, mégsem teljesen védtelenül találkozunk a külvilággal, érdemes a réseket pl. védőoltásokkal is tovább zárni.
Biológiánkon túl érdemes felkészülni a várhatóan bekövetkező váratlan és nehéz eseményekre. Amikre szintén nem lehet. Ezek is esemény csoportok, rendszerezhetőek. Egyeseket jól kezelünk, másokat kevésbé vagy akár tragikusan. Hasznos felismerni, mivel birkózunk meg simán, mivel nehezen és mit kerüljünk inkább.
Az önismeret és hasonlók lehetnek a védőoltások, felkészítenek valamennyire. Aztán a levegőben úgyis minden előfordul. Egy részével simán megbirkózunk, hisz van ami nem gond. Más részével a felkészülés kapcsán találkoztunk, átgondoltuk, akár modelleztük, valamennyire értjük, ami segíthet. Illetve sejtjük az elkerülendőt is. Ha meg elkerülhetetlen, segítséget kérünk – hiszen az immunitáson túl érdemes ismerni a gyógyszereket, gyógymódokat is.
