Kérdés lehet, hogy a felvilágosult egyenlősdi irány után, ami egy kiszámítható és elég biztonságos környezetet jelentett, ez az erőpolitika mennyiben logikus haladási irány. Ami legalább ennyire érdekes, az az attitűd megváltozása. Egy bizonytalan világban eléggé más a hangulat. Másképp kell mozogni, kapcsolódni, tervezni. Nem csak a kicsiknek, a nagyoknak is, ők is bizonytalanabbak.
Ez a birodalmasdi a kapcsolatainkban is megjelenik, talán leszivárog, talán mindig is ott volt. Lehet mindenféle jelzőkkel illetni, mint egoizmus, nárcizmus, birtoklási vágy, felturbózott identitás stb. Ezek megragadnak valamit a hozzáállásból, ahogy egy ilyen szemléletű ember a többiekre tekint. Nem kevés sértettséggel és jogosultsággal van jelen, másoknak leginkább statiszta szerep jut legfeljebb, főleg ha nem ők is „birodalmak”.
Egyébként birodalomnak lenni kellemes. Igazán vagyunk valakik, felülemelkedve holmi anyagi jellegű vagy praktikus szempontokon, már miért is ne lennénk gőgösek? Az, hogy tudásunk, képességeink, készségeink nem annyira indokolnák gőgünket, lényegtelen körülmény. Eszünkben sincs tanulni, másokat figyelembe venni, hiszen minek is? Az, hogy maga a világ, a környezet, a társadalom megy tönkre körülöttünk, az az ő baja. Minek ment oda.
Ez a hozzáállás nem nagyon kedvez a bolygó megmentésének, társadalmi problémák kezelésének, személyközi feszültségek tisztázásának. Nem cél a valóság megismerése és megértése, akik ilyesmivel foglalkoznának, azok idealisták, valami más világban léteznek, amibe kár lenne belenézni. Hiszen a birodalom törékenysége és alaptalansága derülne ki. Pont mindaz kerülne elő, aminek ellenében a birodalmasdit játsszuk…
