Az vagyok, akivé a kapcsolataim tettek, akiket másoltam, akik visszajeleztek, korrigáltak, növeltek vagy csökkentettek. Életemben tartósan vagy átmenetileg megjelenő személyek, akár alkalmi találkozások. Formálták, formálják önértékelésem, önismeretem, mindazt amit magamról gondolok. Meg persze amit róluk, de most az számít, ahogy engem alakítottak. Példaképek vagy elrettentő példák, lelkesítők vagy kiábrándítók, építők vagy rombolók.
Az eszmékkel, gondolatokkal való találkozásaim is alakítottak. Amiket másoktól szereztem be, vagy jelentős a könyvekből, filmekből, hírekből, podcastokból, akár óriáspalkátokról rám köszönő elképzelések. Amik elgondolkodtattak, amikkel egyetértettem vagy vitatkoztam, amik hitet vagy kétséget támasztottak, amikből tanultam vagy amiktől felejtettem.
Az események is belém épültek. Amik történtek velem, de talán erősebben, amiket én tettem, amire hatásom volt. Amiből megtanultam a következmények jelentőségét, a szerencsét és balszerencsét, sikert és kudarcot, bátorságot és óvatosságot, egyenességet és színlelést. A tetteim a legkézzelfoghatóbbak, többnyire másoknak is láthatóak, ezekkel vagyok jelen, ezekkel hatok többé vagy kevésbé. Meg azzal, mikor nem cselekszek, de kéne.
Eszközeim, tulajdonságaim, lehetőségeim is meghatároznak, egyáltalán mire vagyok képes. Fizikailag, szellemileg, érzelmileg. Meddig terjednek a határaim, mekkora a komfort zónám, miben érzem jól magam és mi kerülendő számomra. Szerencsétlen lenne erőltetni, ami másnak megy de nekem nem, viszont kár lenne belenyugodni és csak abban megmaradni, ami kényelmes. Képességeim, készségeim valamennyire változnak, van ami fölépül és van ami le. Szeretném úgy hinni, hogy mégiscsak fejlődök.
Mindezek önmagukban is hálózatok, kapcsolódások, szintek. És a szintek egymással is összefűződnek, összebogozódnak. Nem látszik egyben az egész rendszer, néhány szál vagy csomópont meghatározóbbá válik, más részek elhalványulnak és van ami aktuálisan teljesen jelentéktelen. Van ami felfénylik, más elsötétül és akadnak szakadások, kieső csomópontok is. Sérült és érzékeny rendszer, ami lehetőségeihez mérten javítgatja magát.
Mindannyian ösztönösen kezeljük a rendszerünket, hiszen átláthatatlan bonyolultságú. Mikor melyik réteg mely elemei dominálnak, és akkor azok mi vagyunk. Amikor más elemek, akkor azok. Az egész mi vagyunk, ha nem is egyszerre, mert nem lehet mindent bekapcsolni. A bennünk levő ellentétek miatt csak káosz lenne, zűrzavar. A kapcsolatrendszer egy részét használjuk aktuálisan, de érdemes tudatosítanunk, hogy a háttérben vannak még tartalékok.
