A király meg a pásztor feladatai eléggé hasonlítanak a Bibliában. A király a népért van, annak javáért, boldogulásáért. Ahogy a pásztor is. Nem haszonélvezők, akik jól élnek a rájuk bízottakból, hanem azok kiszolgálói.
Gyakori vélemény, hogy a hatalom eltorzít, a rosszat hozza ki az emberből. Viszont nem mindenkiből, van akiből pont a felelősségtudatot. Akár nyomasztó, ha ekkora hatása lehet egy-egy döntésemnek, tettemnek. Hogy bizalmat szavaznak nekem, sokat várnak, mert sokat adtak. Meg kell feleljek nekik, meg magamnak is.
Aki feladatnak látja a hatalmat, nem kiváltságnak, általában a rá bízottakkal törődik. Mert a hatalom az, hogy ránk vannak bízva emberek. Kire mennyi, a vezetési szinttől függ. Meg kell szelídíteni a mieinket, mivel felelősek vagyunk értük, és mivel megszelídítettük őket, már felelősek vagyunk értük. A hierarchiában a felettünk levő számon kér, mi számot adunk, viszont leginkább az alattunk levőknek tartozunk.
A klasszikus lineáris hierarchia persze nem teljesen működik, talán néhány parancsuralmi rendszerben maradt meg leginkább. Egyszerű döntési sorrendek, egyirányúak. A vezetők ma ki vannak szolgáltatva a felettük és az alattuk levőknek is. Sok szerep és helyzet kavarodhat az életünkben, mikor mennyire vagyunk kiszolgáltatottak vagy irányítók. Mindig az van hatalmon, aki nagyobb hatással rendelkezik az adott helyzetben.
Persze a hatalomnak megvannak eszközei, „nem ok nélkül viseli a fegyvert”, de ezek bölcsen használandók. Egy felelős hatalom nem él vissza eszközeivel. Az ilyesmi szerepzavar, bizonytalanság vagy sima önzés jele. Esetleg a félelem megnyilvánulása, amiért nem jól végezte feladatát és tart a számonkéréstől.
A hatalommal célja eredendően a szolgálat, javítás, gyógyítás. A jó rend képviselete és elősegítése. A jó király szociálisan érzékeny és emberbarát. Ahogy az ember feladata a világ művelése és őrzése, úgy a hatalmon levőké ugyanez a rá bízottak tekintetében.
