Valami csúnya világégés felvázolása után hangzik ez el, ahol „az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak”. Vélhetően ezt kétezer éve másként képelték el, mint mi most, hiszen mi láttunk olyan „tüzeket”, ami akkor csak halvány fantázia volt.
A lényeg persze, hogy teljesen leamortizálódik a földünk, legalábbis igencsak életidegenné válik számunkra. Esetleg életidegenné tesszük magunknak. Talán természetes is aktív hozzájárulásunk az Úr napjához, a legtöbb rossz dologban tevékenyen részt vettünk. Hiszen nem az igazság szerint járunk el.
Lesz egy új ég meg új föld. Esetleg a maradék, leamortizált lesz ez, olyan amilyen. De mindenképpen új, ha nem is feltétlenül jobb. Nem az a lényeg, hogy az új világ szebb lesz. Vagy kényelmesebb. Esetleg bolond-biztos, amit nem lehet tönkretenni. Bár vannak erről is képek, különösen a Jelenések könyvében, de Péter nem jelzi az új világ idilli voltát. Viszont igazság lesz, ott lakik. Alapvető, elemi tényező lesz a δικαιοσύνη, az igazságosság.
Aktuális világunknak nem ez a lényege, ami nagy hiányosság. Pedig ha hozzáadnánk ezt az elemet az egyébként elég jó kis világunkhoz, lehet nem is kéne új. Meg nem lenne ilyen állapotban eredetileg jól kitalált világunk, társadalmunk meg biztosan jobb bőrben lenne. Megoldanánk világunk amortizációjának kérdését, amit csak együtt és csak igazságosan lehet, ami nem ilyen, az nem megoldás. Ahogy számos más, aktuálisan égető problémánk sem így nézne ki. Mindezzel együtt persze maradna teendőnk, feladatunk, de mégiscsak más lenne a hangulat.
Félő, hogy még a régi, igazságtalan világban vagyunk, annak igazságtalan részeiként elemeiként, így nem marad más, mint várni. Előbb a véget, aztán – akinek esetleg összejön – az új világ felépítését.
Mindezzel együtt mégsem az amortizálás aktuális feladatunk, hanem az őrzés és gondozás. Akár egy kis igazságosság becsempészése az új világ ízelítőjeként.
