Sokféle istenkép lehetséges. de általában lényeges, hogy Isten nem lokális. Amik helyi tényezők, azok általában démonok, szellemek, varázslatok, stb. – ezek helyhez, tárgyhoz, személyhez vagy legalábbis valami konkréthoz kötöttek. A korlátozott hatóködű isten-félék általában olyanok, mint mi, csak nagyobbak, okosabbak, hatalmasabbak vagy van néhány bónusz lehetőségük, amivel mi nem rendelkezünk. Egy rendszernek, sőt ugyanannak a rendszernek a részei, melynek mi is.
Isten alapvetően más, de hát hogy is tudnánk egy mást elképzelni? Annyit tudhatunk róla, amennyit megmutat, de azért ne higgyük, hogy csak annyi lenne. Vagy olyan, mint ahogy megnyilvánulni látjuk. Viszont csak azzal tudunk mit kezdeni, ami saját rendszerünknek megfelel, amit értelmezni tudunk. És vélhetőleg nem is feladatunk megérteni az egészen mást, ha már egyszer úgysem vagyunk képesek. Egyébként tök izgalmas felfedezni és megérteni a világot, vagy legalább egy részét. Amennyit fel tudunk fogni, vagy próbálunk – nagy élmény mikor kicsit sikerül. Jó tudni azonban, hogy a világ további, érthetetlenebb részét nem tudjuk felfogni, de attól még az úgy van. Vagy valahogy. És jól van ez így.
Jeremiásra visszatérve, kicsit ismételve az eddigieket, egy finom látásmód bővítés történik, kis korrekció. Hogy Isten nem lokális, ami azért nem magától értetődő. A népek istenei normálisan helyiek, a néphez kötődnek, de akár helyekhez, szentélyekhez stb. Speciális kör speciális istenei, korlátozott hatáskörrel. Mintegy megvan a térbeli, időbeli, személyi és tárgyi hatályuk, ahol működnek. Úgy tűnik Isten nem ilyen, átlépi a számunkra evidens kereteket.
Van ennek jelentősége? Biztosan. Egyszerre biztatás és figyelmeztetés. Mindenesetre tudatni akarja velünk mindkettőt.
