Felnőtt korra beszerezzük sérüléseinket, sőt nagy részét már hamarabb is. Amiket persze nem mutogatunk, kevesen dicsekszenek sebeikkel. Általában kevéssé esztétikusnak tartjuk, sőt akár rútnak. Mintha szégyellni kéne, hogy ilyenünk is van – főleg hogy a többieken sem látszik.
No meg hát fájnak is, érzékenyek, egyébként is óvjuk, így aztán rejtjük is őket. Ha véletlenül mégis hozzá érnek vagy túlreagáljuk vagy pont nem reagálunk, mintha mi sem történt volna.
Sérüléseinket leginkább kapcsolatainkban szerezzük be. Mások bántanak, olykor akaratlanul is. Vagy mi bántunk másokat, még ha nem is annak szánjuk. De ugyanilyen bántó a közöny, mellőzés. Máskor az óvatoskodás, elkerülés, hárítás. A kapcsolatok bonyolultak – mondaná a kis herceg.
Mikor próbáljuk megérteni, kezelni kapcsolatainkat és járulékos sérüléseinket, leginkább az nevezhető szocializációnak, vagy simán tapasztalatnak. Valamit kezdenünk kell mindezzel. Közben meg kialakul a többiekhez, a többiek egy részéhez való hozzáállásunk. Így működünk társas helyzetekben.
A párkapcsolatok különlegesek e téren. Hozunk bele minden korábbit, félelmeinktől az elvárásainkig. Mindketten, és ezeket nehéz összehangolni – főleg hogy nagy részük kimondatlan vagy akár egyszerűen tudatlan. Csak reagálunk, valamiért, és a másik is hasonlóan. Közben történnek velünk a hullámhegyek és -völgyek, próbáljuk szabályozni, kézben tartani. Többnyire sikerül is, egy kapcsolatban sokat kapunk, sőt gyógyulni is tudunk. Triviális lassan, hogy a kapcsolati sérülések kapcsolatban gyógyulhatnak. Merthogy gyógyulhatnak, ha nem is nyomtalanul. De funkcionálisan ismét kielégítően működhetünk.
Bátorság kell ehhez, meg hát munka. A kapcsolatok nem varázsütésre jönnek létre, hanem felépülnek. Megismerve a másikat, nomeg magunkat és a kölcsönhatásainkat. Merthogy kölcsönösen hatunk egymásra, épp ezért lehet lassan összehangolódni.
És lassan itt a reklám helye: ebben segíthet egy külső személy. Konfliktus esetén egyértelműen, de egyébként is. A megoldásban vagy kezelésben, de „csak” a javításban is, hisz mindig van hová. Nem is magyarázom túl, ahol szükség van erre, ott érzik is. És persze ajánlom magamat – néhányaknak már lett pozitív tapasztalata velem…
