Az újbor új tömlőbe való. Mk 2,22b
Ha valami új tartalom, akkor legyen új a tartó is.
Ez nem az öncélú újdonság keresésről vagy formai újításokról szól. Főleg, hogy nincs szó újdonságról, a tömlő az tömlő. Csak új. Bírni kell a változást, a kémiai-, biológiai folyamatokat, az erjedést. Strapabírónak kell lenni, hiszen az új bor nem elkényelmesedett, megmerevedett, rugalmatlan tömlőnek való.
Persze meglehet a helye a javításoknak, korrekcióknak, reformoknak. Ha csak kicsit új a bor, ha pancsoljuk és keverjük, azt kibírja még a tartó. Van amit lehet vagy akár jó is keverni a régivel, maradékkal. A kovász, amit az előző kenyérből veszünk ki, az újban is működhet, és hasonló a folyamat.
Ha viszont új jelenik meg, akkor nekünk is meg kell újulni, alkalmasnak lenni az új befogadására. Természetes a próbatétel, stresszteszt. Tudnunk kell mit bírunk, meddig bírjuk.
Világunknak is folyamatban van egy stresszteszt. A fajok nem jelentéktelen része már elbukott ezen, ők a kihaltak. A társadalmak is stresszteszteken mennek át, meglátjuk tudnak-e új edénnyé válni vagy a foltozgatásoknál, gyengüléseknél szétszakadó tömlők lesznek. És a társadalom belőlünk áll, mégiscsak mi határozzuk meg, kudarca a mi kudarcunk, sikere a mi sikerünk. Meg hát itt vagyunk mi is, ebben a pár évvel ez előttihez képest sok szempontból nagyon új világban, társadalomban, helyzetben. Felkészültünk-e, hogy valami új befogadói lehessünk?
Jézus a tanítványainak mondja a fentieket, és ő eléggé újat hozott, amihez aztán az új tanítványok is tartoztak. Olyanok amilyenek, de végülis csak fennmaradt az új tartalom, az üzenet, vagyis elég jók voltak a tömlők. Azóta persze öregedhetett, avulhatott a tartalom és a tartó is, bár a lényege továbbra is tud új lenni és megújítani.
Most egy új év készülődik. Biztosan lesz terhelés rajtunk, akár nagyobb, mint eddig. De kiforrhat valami új, valami nemes is. Rajtunk is múlik, hogy jó bor lesz belőle, vagy lőre, vagy ecet.
