Viágosság

A Biblia kinek mit jelent, de hátha lehet valami aktuálisat vagy nekünk is szólót találni benne. Nem túlzott belemagyarázással… 

Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Ézs 60,2

Nem csak a középkor volt sötét, már ha az volt egyáltalán. Előtte is, utána is, még most is. Várhatunk-e ebben változást? A felvilágosodás sem lett permanens sikersztori, legalábbis mintha nem az lenne most az irány. A sötétség és homály vitathatatlanul jelen van és markáns, talán meghatározó. Hiszen beborítja a földet, nemzeteket. Ez a világ ilyen.

Az Úr azonban nem része a világnak, a sötétnek és homálynak. Felette áll, nem merül bele. Felfelé kell tehát nézni, a sötétség fölé, ott valami más van. Nem szoktunk hozzá a ragyogáshoz, szokatlan a világosság. Kényelmesebb az ingerszegény sötétség, ami már ismerős. 

Minden kényelmetlensége ellenére mégis jobb látni és akár ebben a ragyogásban meg is mutatkozni, vállalni, hogy meglátnak minket. Túllépni az érdektelenségen, közönyön, elkeseredésen, kilátástalanságon és annyi mindenen. Az Úr ragyogása ajándék, még akkor is, ha fényében jobban látszanak a hibáink, sérüléseink. A világosság már csak ilyen, objektív.

Van tehát a minket beborító sötétség fölött ragyogás, ami a miénk lehet. Nem mi ragyogunk ettől, de tükrözzük, ezzel kicsit oszlik a homály. Már ha vállaljuk, mert ez gyakran inkább munka, mint tetszelgés a rivaldában. Akinek feladata van, ritkán lesz könnyebb az élete – viszont kicsit világosabb lesz általa. Az Úr pedig ragyog neki, rá.