És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. 1Móz 1,31a
Kész, pasz, pusz: vége a teremtésnek. Jól sikerült. Jön a hátradőlés.
De érdemes megnézni, mi is történik itt. Isten szemlél, vizsgál, végignéz az egészen. Immár nem csak részleteiben, de egyben is, rendszer szinten. Összeállt a kép, működik, „a gép forog”. Végső minőség-ellenőrzés pillanata ez, de úgy tűnik nincs negatív észrevétel, sőt dicséret van. És ez a másik, a látáson túl, a minősítés. A gyönyörködésen túl kell az ítélet is, ami valahogy gyakran erkölcsi. A jó és rossz morális fogalmak, el kell dönteni valamiről – vagy mindenről – melyik kategóriába tartozik. És ha besorolható, úgy kell kezelni.
Az előző részekből, de a következőkből még inkább kiderül, hogy a világ dinamikus. Ahogy az eddigi teremtésben létrejöttek, történtek, mozogtak a dolgok, úgy a továbbiakban is ez lesz még inkább. A világ állapota pillanatnyi. Mielőtt kész lett volna nem lehetett ennyire igen jó, és mintha azóta mikor mennyire, de inkább leszálló ágban lennénk.
A feladatunk talán kezdettől ez: lássunk és minősítsünk, ami a képmási küldetésünk is. Azt kell látnunk, ami van, nem amit szeretnénk. Divat és olykor jogos is a pesszimizmus, de mi keressük meg a jót. Itt az a hangsúlyos, hisz arra építhetünk. A jóval van dolgunk, azt kell létrehoznunk, alkotnunk, tennünk nekünk is. Amennyire lehet a hozott anyagból a legjobbat kihozni, ami a világot, meg magunkat is jelenti. Biztosan lehet javítani. És csak találunk még helyet némi jónak, ha körül nézünk.
Kezdjük jóval és folytassuk úgy is az új évet :)
