A kivételesség lehet a fogyasztás, ünnepkor nem fogjuk vissza magunkat.
De lehet máson is a hangsúly. Leginkább a találkozáson, ilyenkor mégiscsak figyelünk kicsit egymásra. Legalább annyira, hogy mit reagál ránk, hogy viszonyul hozzánk, sikerült-e örömet szereznünk neki? A kibékülések és a konfliktusok időszaka is ez.
De a találkozás történhet magunkkal is. Magunkra is csodálkozhatunk, szerezhetünk örömet, kibékülhetünk vagy feleleveníthetjük meglevő belső konfliktusainkat.
Az ünnepben van olyan lehetőség, ami az általánosban kisebb és ritkább. Ám a különlegesben is fel kell ismerni, észrevenni, nyitottan fogadni. A meg nem látott csoda, mintha nem is történt volna.
És az is benne van, hogy nem történik csoda, nincs extázis, legfeljebb egy kis elégettség. Ekkor se elégedetlenkedjünk, belefér. Az ünnep attól még érvényes.
És el is múlnak az ünnepek, jó esetben kis derűt hagyva maguk után. Így tudhatjuk, van más, lesz más. Annyira más, amennyire tudunk ezzel a mással találkozni. Egy különös de ismerősen is kivételes találkozás.
