Az agressziónak rendszerint oka és/vagy célja van. Megnyilvánulhat fizikai erőszakban, hang felemelésében, fenyegető magatartásban, tüntető passzivitásban stb.
Általában reakció, valamilyen frusztrációra, kellemetlen érzésre, feszültségre. Előfordul érzelem és hangulat nélkül is tanult érvényesülési formaként, valamilyen cél elérésére a másik féllel szemben. Tanácstalanság, veszély vagy félelem és különösen konfliktus esetén is jelentkezhet megoldási próbálkozásként.
# hatása
Az agresszor általában magasabb energiaszintre lép a szokásos állapotához képest, fizikailag és mentálisan is felturbózza magát. Ez egy ideig és szintig kedvezően hat a teljesítményére, pozitív drájvként működik, jobban is érezheti magát.
A másik félből feladást, alárendelődést vagy szintén agressziót válthat ki.
# túladagolása
Az agresszió hosszabb idő és/vagy nagyobb intenzitás esetén elfáradáshoz, kimerüléshez vezet, illetve ha sikertelen a megoldás: csalódáshoz.
Mind a használónak, mind az elszenvedőnek magában helyre kell tennie saját viselkedését, önképébe integrálni, megmagyarázni.
Rendszeresen használva megoldási módként állandósulhat és elsődlegesen ez kerül elő, akár erre alkalmatlan helyzetben is, elsorvasztva az egyéb, konstruktívabb viselkedési repertoárt.
# hiánytünetei
Az agresszió hiánya a megküzdési lehetőségeket beszűkíti, az önérvényesítés lehetőségét nagyban csökkenti. Az asszertivitás eléréséhez szükséges határozottság, adott esetben a viszont-agresszió felvállalása hajlandóságának jelzése.
# dilemmák
Az agresszió fordulhat saját magunk ellen is, az önagresszió megjelenésére oda kell figyelni.
Az agresszió optimális szintje személy és helyzetfüggő, általában a minimumra érdemes törekedni.
