A politika kicsit kisajátította a konzultáció szót, pedig az kevéssé jelent kérdéseket és válaszokat – ekkor feleltetés vagy oktatás lenne. Az orvosi konzílium vagy záródolgozatoknál a konzulenssel való együttműködés kifejezetten közös munka, ha nem is egyenlő mértékben, de ugyanazon célért. Humán területen a találkozásokat gyakran nevezik konzultációnak. Talán azért lehet így, mert tényleg találkozás, számonkérés és nagy megmondás nélküli közös munka.
A segítő beszélgetés egy (olykor terápiásnak is tekintett) módszer, így nem a hétköznapi társalgás – leginkább hozzáállásnak tekinthető. A segítő felé vannak bizonyos elvárások, amik egyszerűnek tűnnek, ám szemléletváltozást, így a hétköznapi reflexek átdolgozását igénylik, szóval jelentős munkát, általában több évet igényel. Viszont hatékony, mert így már képes lehet segíteni, túllátni a problémákon, megérteni a helyzetet, megkeresni az erőforrásokat. Hiszen a nehézségeken túl is vannak lehetőségek, valamit mindig lehet javítani.
A segítő konzultáció hasonló szemléletű. Kapcsolati nehézségnél általában a párral, egyébként az érintettel tekintjük át miről is van szó, ki miként van ebben benne, mit érdemes és hogyan tovább. Gyakran már az átgondolás is elmozdulás, kikristályosodik valami megoldás-féle vagy egy valami irány. A konzultáns a maga egyszerre objektív és szubjektív jelenlétével kísér és támogat ezen az úton, olykor jelezve az elágazásokat, terepviszonyokat, várható nehézségeket és egyszerűsítéseket.
Menni és haladni mindig jó, valakivel együtt még jobb…
