A miértekre kevéssé kielégítő magyarázatok, mentegetőzések születnek, csekély meggyőző erővel. Keressük magunkban is, a másikban is az okokat, esetleg ki is alakulhat valami megegyezés, megállapodás, büntetés, ígéret, fogadkozás – mert folytatni akarjuk.
De hogy lehet folytatni? Hiszen valami mégiscsak összetört, mindenkiben magában, és a kapcsolatban is. Mi lesz a bizalommal? Innen nézve mi az eddigiek jelentősége? Mennyit érek én neki, mennyit ér ő nekem? Mire lehet építeni a továbbiakat? Milyen lesz a viszonyunk egymáshoz, hogy leszünk jelen a családban, a baráti körben, a világban?
Van tovább, mert kell, mert megérheti együtt, de rendet kell tenni. Hozzáállásban, őszinteségben, megállapodásokban, érzésekben. Újrakezdés nem tiszta lappal – nehezített pálya, kevesebb illúzió, mérsékelt izgalom, csökkentett romantika. De a lapon rajta vannak az eddigiek, rajta vagyok én és a másik, egy csomó erőforrás is – ha nem is fehér a lap, általában nem is fekete. Át kell gondolni ezeket a foltokat.
Nagy és kemény munka folytatni, amit nem lehet és nem is szabad megspórolni. Ha megvan a bátorság a továbbhoz, némi kapcsolati konzultáció segítség lehet – könnyebb megszülni az új rendet.
