Merengtünk az Asszonnyal, és megállapítottuk egy szervezetről, hogy belterjes (aminek a definíciója most nem lényeges, végül is ez nem tanulmány). Aztán egy másikról is. Meg még néhányról. Ha meg ennyi van belőlük, akkor ez nem a kivételnek tűnik, inkább a szabálynak.
Talán minden, ami kialakul kicsit be is záródik. Vagy magát zárja be, mivel elérte célját, optimális vagy inkább kezelhető méretét. Kialakulnak a határai, megszűnik az átjárás, bemerevednek a szerepek. És működik, megvalósítja a feladatát, mindenki örül a sikernek, elért eredményeknek.
Minél tovább fennáll egy szervezet, annál inkább belterjessé válik. Évek alatt leginkább a tagok ismeretségi köre vonódhat még be, évtizedek alatt pedig családok. Nemzedékek vehetnek részt vagy nőnek bele, kialakulhatnak ilyen jellegű előjogok, tekintélyek.
Jó-e ha egy csoport belterjessé válik?
A belterjesség kellemes – a belül levőknek –, hiszen egyfajta otthonosságot is nyújt, a kiválasztottság érzését, valahova tartozást. Amivel együtt járhat a büszkeség mellett a féltékenység, pozíció féltés, számos olyan tényező, ami a tagok zártság iránti igényét jeleníti meg. Talán pont ezek azok, amiért érdemes egy csoporthoz tartozni...
A belterjes szervezet azonban mindenképpen elveszíti az ártatlanságát, nyitottságát, kicsit kontraszelektált hangulata lesz. A célok, feladatok jobban alárendelődnek a tagság érdekeinek, mint eredetileg. Ki kell szolgálnia a személyes igényeket, a kapcsolati tőke jelentősége megnő, kölcsönös szívességek és elvárások egyre inkább hatnak, stb. Ami a hatékonyságot nem feltétlenül vagy nagy mértékben rontja, kellő elkötelezettséggel jól működhet a csapat. Máskor viszont a korrupciót, a véd- és dacszövetségek kialakulását erősíti, különösen ha az identitás a csoporthoz tartozásra koncentrál a szervezet célja, feladata helyett.
Vagyis többnyire kerülendő a belterjesség kialakulása. Legjobb talán, ha a feladat marad a fókuszban. Valamint a szerepek nem merevednek be, akár mesterségesen is de biztosított a személyi mozgás a szervezetben – hierarchikus szervezeteknél különösen kerülendő a szerepek befagyása. Meghatározó, karizmatikus személyek esetén ez kifejezetten nehéz lehet, akik erősen befolyásolják a csoport arculatát, hangulatát. Vagy bizonyos szabályok, esetleg érdekek egyre erőteljesebbek lesznek az eredeti cél rovására, bizonyos értékek szerint kezd rendeződni, amik eredetileg kevésbé lényegesek.
Szóval – mielőtt nagyon belebonyolódnánk, hisz azért elég nagy a téma –, szomorú a belterjessé válás. Valahogy a szabadság, felszabadultság tűnik el, és az eredeti cél alakul át. Talán óhatatlanul...
