/Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt elfelejtenénk a kedvességet
A pároknak vannak érzelmeik. Talán leginkább érzelmeik vannak. Legalábbis olykor.
Az aktuális érzelmeinkben benne van az egész kapcsolat. Az összes közös emlékkel, élménnyel, amik között jók és rosszak is előfordulnak. Nagy részük azonban olyan, hogy akár jónak, akár rossznak is érezhető, hangulattól függően. Ezen túl ott vannak az elvárások, feltételezések, mindaz amit belelátunk a másikba, vagy akár magunkba a kapcsolat kapcsán. Ő ilyen, mi ilyenek vagyunk, néha bezzeg jelleggel. És vannak a praktikumok is, mint anyagiak, munkamegosztás, a kapcsolatból származó előnyök és hátrányok. Mi minden lenne jobb vagy rosszabb a kapcsolat nélkül.
Egy szóváltásnál, vitánál mindezek működnek, hatnak. Torzítják a szavakat, az információt, kommunikációt. Megváltoznak a jelentések, előre furakodnak a mögöttesek, vélekedések és kialakult reflexek veszik át az irányítást. Egyre kevesebb az esély az objektív megértésre, érdemi megoldásra.
Persze ez hullámzik, saját állapotunk vagy a társunké nagyban befolyásolja. Mennyire vagyunk fáradtak, milyen egyéb stresszeink vannak, mennyire hangsúlyos a téma. Vagy akár, hogy akarjuk-e bántani a másikat, esetleg magunkat. Néha reményteleinek tűnik, máskor reménytelennek. Az idő teltével általában a reménytelen hangulat gyakorisága nő, a nehézségek lesznek emlékezetesebbek. Egyfajta kiégés ez, egyre inkább kihűl a kapcsolat és érdektelenné, hangsúlytalanná válik a másik. Lefelé tart az egyébként hullámzó görbe trendvonala.
Valószínűleg persze megúszhatatlanok a viták, olykor veszekedések. Gyanús, ha nincsenek konfliktusok, akkor általában az egyik fél nem érvényesül. A megfelelően kezelt, megoldott konfliktusok viszont előre visznek. Lehet tanulni és fejlődni e téren, jobban kezelni magunkat és a másikat, tudatosítani a kritikus témákat és helyzeteket, támogatni és felemelni egymást. Elfogadva korlátainkat, tökéletlenségünket.
Nomeg ha szükségesnek tűnik, segítséget lehet kérni. Mert általában meg lehet érteni egymást a sok érzelem közepette is. Jó esetben akár magunkat is jobban érthetjük a végén...
