Szükséges is egy ergonómiailag kényelmes szék, ha órákat ülünk benne. Hiszen a kényelmetlenség a hatékonyságunkat is csökkentené ha figyelmünk jelentős része kényelmetlenkedésre menne el. Vezetés közben jó ha könnyen tudjuk használni a tükröket, jól vannak beállítva, egyébként jóval ritkábban néznénk bele és ez a biztonságunkat veszélyeztetné. Egyszerűbb, ha készen vesszük a kiflit, különben igen sok időnk elmenne az előállítására és az eredmény sem lenne feltétlenül kielégítő. Ahogy hajvágásunkat is rosszabbul tudnánk megoldani. Igen sok mindent szolgáltatásként veszünk igénybe vagy készen kapunk, saját alkotásainkban pedig praktikus eszközeink, félkész és előkészített alapanyagaink segítenek. Nem csak kényelmes így, de szükséges is, talán ezt nevezzük civilizációnak.
Szellemiekre is igaz ez. Nagy munka lenne direkt forrásokból beszerezni a híreket, ezért ezek is fogyasztásra készen állnak rendelkezésre. Ahogy mindenféle információ, tudomány, kultúra, szóbeszéd, tanács és egyéb könnyen használható formában érhető el. De a legkényelmesebb talán a szórakozás, amit szintén készen kapunk, a szükséges legkisebb erőfeszítés kell hozzá. Szórakozni meg külön kényelmes dolog, számos iparág specializálódott ilyen igényeinkre.
Kapcsolatainkban szintén meghatározó, általában a kényelmes kapcsolataink maradnak meg. Egy komment vagy lájk egymás felületein igazán könnyen megoldható, sok ismeretség ennyiben ki is merül. Ami jól is van, ha vannak közben igazi kapcsolataink, kötődéseink – ami sokkal kényelmetlenebb lehet. Hiszen a másik tökéletlen, ráadásul észreveheti, hogy mi is azok vagyunk, jóval macerásabb egy konfliktusokkal szükségszerűen bonyolított viszony. Kényelmetlen lehet szembesülni egy valódi másikkal vagy egy valódi magunkkal.
Talán a világnézetünkbe beszivárgott kényelem a leginkább meghatározó mégis. Hisz az előbbiekben azért vállalunk némi kényelmetlenséget, utóbbiban viszont nehezen. Mert jár a kényelem e téren is, ez egy stabil hitünk. A világ olyan, amilyennek akarjuk, kényelmes magyarázatokkal teszünk rendet benne. Bevonzzuk a dolgokat, az univerzum minket szolgál, fejben dől el, csak akarni kell – és annyi hasonló szlogen teszi „érthetővé” életünket. A társadalom nem a mi dolgunk, a politika pláne, az erkölcs pedig mindig annyi, amennyi nekünk belefér. Vannak persze dilemmáink, de összeütünk egy kényelmes hitet, ami megerősít aktivitásunkban vagy passzivitásunkban, mindent igazol.
Pozitív, optimista hozzáállással vesszük a dolgainkat, minden csak lecke, javunkra van, a hibáink is előre visznek. Meg az ijesztő hit is lehet kényelmes, ahogy a horror is szórakoztató, amíg nézzük. Saját életünkben pedig mi vagyunk a főszereplők, így egyértelmű, hogy megússzuk. Ha meg véletlenül mégsem, az is belefér, kellemetlen, de kényelmes.
A kényelem lényege talán, hogy nem változunk, nem nézünk szembe, fogyasztók vagyunk és tudjuk, hogy nekünk jár. Nem megérteni kell és megoldani, elég megmagyarázni és követelni. Hisz lehet egyszerűsítve is, úgy téve, mintha. És tényleg lehet. Talán ezért az egyik legnagyobb csapda.
