rág a lom

A pletykák, rágalmak nagy része valamiről vagy inkább valakiről szól, negatív hozzáállással és kevés megalapozással, vagy akár teljesen alaptalanul. Ilyenkor általában nem is a sztorin van a hangsúly – persze valami szaftos történet sem árt –, sokkal inkább a minősítésen. Vagyis az izgalom tárgya az, hogy kiderült – vagy ismét igazolódott – valakiről hogy valamilyen. A tények gyakran mellékesek, ahogy az is, hogy ennek van-e jelentősége, ez a minősítés bármilyen értéket vagy értéktelenséget kifejez-e, sőt gyakran az egész érdektelen. Ez gyakran igaztalan dolog, de lehet kiragadott, felturbózott is. Ilyen szempontból nem a valóságot mutatják, kifejezetten hazugságok.
De mit tehetünk ez ellen? Elég-e, ha tudjuk álságos voltát és ezzel rendben vagyunk? Vagy kérjünk helyreigazítást, mint a média-hazugságoknál szokás? Terjesszünk ellentétes értelmű (ál)híreket, hogy helyreálljon az egyensúly? Nyilvános vita vagy közös tisztázás a megoldás?
Számos lehetőség áll rendelkezésünkre, mindnek van létjogosultsága. Szempont lehet, hogy jelentőség nélküli pletykáról van szó, vagy olyan megnyilvánulásról, ami többekhez elért, érdemben befolyásolhatta megítélésünket, tényleges kárt okozott, stb. Megvan a helye a nagyvonalú továbblépésnek de a megállásnak, beleállásnak is. Ha szó nélkül elmegyünk az ügy mellett akár bátoríthatjuk a hasonlókat vagy megerősíthetjük az eddigieket. Az ágyúval verébre történő lövöldözés viszont szintén negatív képet mutat rólunk, merthogy nem zörög a haraszt, biztosan elevenünkbe találtak.
Komoly bölcsesség kell tehát a megfelelő reakcióhoz. Hiszen indulatból nem szerencsés, indulat nélkül meg hiteltelen. Az időzítés is lényeges, mind a túl korai, mind az elkésett válasz rosszabb hatásfokú. Ahogy a mérték elégtelen vagy túlzott volta szintén inkább csak zavart okoz. Az általunk használt eszközök sem lényegtelenek. Az aktuális helyzet, kapcsolati viszonyok, egyéb érintettek szintén befolyásoló tényezők. Annyi szempont van, hogy szinte lehetetlen mindnek megfelelni, főleg hogy nem tiszta racionalitásban élünk. Van hogy nem jön össze.
Külön jó ellenben, ha el tudjuk fogadni reakciónk tökéletlen voltát – mert bátran legyünk ennyire nagyvonalúak magunkkal –, majd legközelebb jobban sikerül.